A dokumentum rögzíti: az elmúlt évek stagnálását megtörve a 2026 első negyedévi adatok 1,7 százalékos gazdasági növekedést jeleztek, ami három és fél éves csúcsot jelent, az új kormány fő stratégiai kihívása pedig ennek a növekedésnek a fenntartása lesz.

Az elemzés emlékeztet, 2014 és 2019 között Magyarország a régió harmadik leggyorsabban növekvő gazdasága volt évi 4,2 százalékos bővüléssel, ez a tendencia azonban 2022 után megfordult: 2025-ben a régió leglassabban növekvő gazdasága lett a magyar, 0,5 százalékos növekedéssel, szemben a régiós 1,9 százalékos átlaggal.

2022 után a hazai gazdaság lendülete megtört, növekedési pályája ellaposodott,

a korábbi – az elsősorban az új munkaerő és tőke bevonására épülő – extenzív növekedési modell kimerült.

A költségvetési és EU-s forrású többletkereslet az alacsony termelékenységnövekedés és a nem hatékony kapacitásbővülés miatt egyre kevésbé képes GDP-növekedést generálni; ehelyett részben inflációt, részben többletimportot okoz – olvasható az elemzésben.

A GKI elemzése szerint az elmúlt tizenöt évben regionálisan Magyarország volt euróban mérve a leglassabban bővülő gazdaság, messze elmaradva az uniós átlagtól, eközben a dinamikusabban felzárkózó régiós versenytársak jelentős előnyre tettek szert.

Ez rámutat arra, hogy a forintban mutatkozó hazai nominális növekedést jórészt az infláció fűtötte, de a relatív árszínvonal-különbségeket is figyelembe vevő, vásárlóerő-paritáson (PPS) mért index a viszonylagos lemaradás tényét erősíti meg – írták.

Hozzátették: bár 2010-hez képest a magyar gazdaság egyértelmű növekedést mutat, a bővülés üteme jóval lassabb a régió legtöbb országáénál: a versenytársak közül kizárólag Szlovákia mutatott gyengébb dinamikát, a román és a lengyel gazdaság tartósan és meredeken húzott el a magyar mellett.

A reál és a PPS alapú indexek közötti markáns eltérés arra utal, hogy a hazai volumenbővülés csak korlátozottan konvertálódott át tényleges jólét növekedéssé, az alacsony termelékenységnövekedés és a külföldi működőtőke által dominált, tőkeintenzív ágazatok magas súlya miatt a megtermelt hozzáadott érték jelentős része nem a belföldi jövedelmeket és az életszínvonalat növeli – rögzítik.

Az elemzés hangsúlyozza:

a gazdasági növekedést a szolgáltatások húzzák 2016 óta,

miközben a korábban húzóágazatként funkcionáló ipar és az építőipar hozzájárulása csekély volt, sőt, egyes években egyenesen visszafogták a bővülést, ez pedig egy szolgáltatásvezérelt gazdaság felé való strukturális átrendeződést jelez.

A korábbi kormányzat „újraiparosítási” stratégiájában a kiemelten támogatott ipar nem tudott húzóágazattá válni, a zömében a nagy állami infrastrukturális megrendelésektől függő építőipar teljesítménye pedig rendkívül volatilis maradt – mutatnak rá.

A dokumentum szerint az új kormánynak a kereslet stimulálása helyett a valós, versenyképes kapacitások megteremtésére kell fókuszálnia, aminek feltétele, hogy a hazai gazdaság a magasabb hozzáadott értékű szegmenseken, például a szolgáltatószektoron keresztül kapcsolódjon be a globális értékláncokba – áll a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzésében.