Az Ural típusú kőolajért 37,8 dollárt fizettek pénteken a piacon, ami jóval alacsonyabb, mint a Brent 80 dollár körüli értéke. Bár előbbi egy kicsit mindig olcsóbb volt, az az orosz–ukrán háború kitörése óta sem fordult elő, hogy ekkor legyen a diszkont az orosz nyersanyagon – írja a Portfolio a Bloomberg alapján, megjegyezve: bár a kétféle olajár az önkéntes európai embargós lépések után szakadt el egymástól, az ár lefeleződése inkább már a G7-ek intézkedéseivel hozható összefüggésbe.

A cikk felidézi, hogy december 5-én az Európai Unió szinte teljesen leállította az országból származó tengeri nyersolajimportot, és ezzel Oroszország legfontosabb exportpiaca zsugorodott össze. Ezzel egyidejűleg az EU csatlakozott a G7 országokhoz, és együtt 60 dolláros felső határt szabtak ki az orosz szállítások árára a külső, harmadik országokban.

Az árak egyik fő mozgatórugója valószínűleg az európai piac elvesztése volt, mivel ez Oroszországot a nagy vevők egy kis csoportjának, elsősorban Kínának és Indiának tette kiszolgáltatottá. És mivel a tartályhajóknak több ezer mérfölddel messzebb kellett hajózniuk, hogy a nyugat-oroszországi kikötőkből eljuttassák a rakományt ezekhez a vevőkhöz, a szállítási költségek az egekbe szöktek. Mindez arra kényszerítette az orosz felet, hogy a közel-keleti szállítmányokkal való versenyben árengedményeket alkalmazzon – teszik hozzá.

A vezetékes olajárak egyébként még nem estek ekkorát, az ESPO csövön keletre szállított nyersolaj ára valamivel 60 dollár felett áll.

A tengeri nyersolaj óriási diszkontjáról szóló hír az Argus cég adataira támaszkodik, amelyeket a nyugati és az orosz fél is fel szokott használni az olajpiaci tevékenységeik során. A Brent–Ural spread a Reuters adatbázisa szerint hivatalosan még elmarad ettől az 50 százalékos mértéktől, jelenleg mintegy 40 százalékot mutat.