N. Rózsa Erzsébet szerint benne volt a pakliban, hogy előbb–utóbb bekövetkezik valami hasonló esemény, mint amire a múlt héten került sor, amikor egy konténerszállító óriás beszorult és eltorlaszolta a Szuezi-csatornát, világszerte áruhiánnyal és áremelkedéssel fenyegetve. Kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy a világnak nagyon kevés olyan „ütőere” van, amely viszonylag szűk körülmények között, azonban a világgazdaság szempontjából nagyon fontos áthalód forgalmat bonyolít. Ezek között találni természetes, valamint az emberi kéz által épített útvonalakat is, utóbbira pléda a Szuezi-csatorna is. Ennek fontosságát mi sem mutatja jobban, mint az 1956-os szuezi válság, amely pont ennek tulajdonlásáról szólt, és végül fekvése miatt egyiptomi fennhatóság alá került az építő nemzetközi konzorciumtól.

A mára nagy mértékben megnövekedett forgalom hatására már Abdel-Fattáh esz-Szíszi kormányzata kezdte el – az arab tavaszos egyiptomi átalakulásokat követően – egy párhuzamos nyomvonal kialakítását, amely viszont még nincs teljesen kész. Vagyis próbálják majd a bejövő és kimenő hajóforgalmat külön csatornán kezelni.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora az InfoRádió kérdésére válaszolva azt valószínűsítette, hogy az Ever Given szállítóhajó elakadásából fakadó gondok két dolgot eredményezhetnek: egyrészt, hogy a már említett párhuzamos nyomvonal kiépítését befejezzék, ugyanakkor bizonyos – méretekre, forgalomra vonatkozó – korlátozásokat is előrevetíthet az incidens. Bár utóbbi kérdés kényességét mi sem jelzi jobban, hogy Egyiptomnak hatalmas bevételt jelent a Szuezi-csatornán történő áthaladás, miközben az olajár elmúlt években produkált mélyrepülése miatt számos vállalat döntött amellett, hogy inkább körbehajózza az afrikai kontinenst, mert egyszerűen nem éri meg megfizetni az áthaladási díjat, a hosszabb út olcsóbban jön ki.

Éppen ezért a csatorna használatára (hogy vonzó legyen az áthaladás) és kihasználására (vagyis hogy Egyiptomnak megérje) a kormánynak sok tényezőt mérlegelnie kell – magyarázta a Közép-Kelet-szakértő.

A Szuezi-csatorna fejlesztésének anyagi finanszírozása sem olyan egyszerű. N. Rózsa Erzsébet elmondta: a Szuezi-csatorna bővítése korábban nemzeti ügy volt, olyannyira, hogy az egyiptomi nemzeti összefogásra építették a finanszírozást, és egészen kis címletű államkötvényeket lehetett venni a csatorna építésére. Ez a program hatalmas érdeklődésre talált, még a kevésbé tehetős lakosság körében is. A külföldi befektetőket más típusú projektekre várták, illetve várják, olyanokra, mint például a Szuezi-csatorna menti ipari övezetek kialakítása, ami viszont nem halad a remélt ütemben.