INFORÁDIÓ 

2018. május 27. vasárnap
Hella

Csányi Sándor: ma már úgy gondolom, lehet növekedés az uniós pénzek nélkül is

Uniós pénzek nélkül is növekedne a gazdaság, a devizahitel-válságból minden résztvevő tanult, az OTP további terjeszkedésre készül - mondta Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója. Az MLSZ elnöki posztját is betöltő üzletember a magyar futball reményteli jövőjéről és a szegedi kézilabdatervekről is beszélt az InfoRádió Aréna című műásorában, amelynek az elmúlt napokban a hazai gazdasági élet jelentős szereplői voltak a vendégei. A beszélgetések szerkesztett, rövidített változatát egy sorozatban közöljük.

Fenntarthatónak látja a hazai növekedés és államadósság-csökkentés folyamatait?

– Az elmúlt évek tapasztalatai nagyon pozitívak, harmadik éve nemcsak a beruházások, a fogyasztás is nő, és nagyon fontos, hogy a beruházásokon belül nőnek a magánberuházások is. Ez nyilvánvalóan stabil növekedés, ami magával hozza az államadósság GDP-arányos csökkenését is.

Mitől kaptak kedvet a magánberuházáshoz a befektetők?

– Ebben sok tényező játszott szerepet. Először is a növekedési hitelprogram, amely kilendítette a gazdaságot a hitelállomány-csökkentéses időszakból. Nyilván szerepet játszott a kamatok drasztikus csökkenése, az MNB által követett monetáris politika, és nyilvánvalóan a fogyasztásnövekedés is. Nem utolsósorban meg kell említeni, hogy túlesett a bankszektor meg a lakosság is azon a nagy sokkon, amit a forint leértékelődése a devizahiteleseknek okozott. Több egymást erősítő folyamat zajlott le az elmúlt két-három évben a gazdaságban.

Mit tanult a bankszektor a devizahitelezési folyamatokból és annak a kezelési módjából?

– Nem csak a bankszektornak kellett tanulnia. Az állam akkor se lépett közbe, amikor már látszott a devizahitel-állomány növekedésének a kockázata, és a bankok pedig, azok is, mint például az OTP, amely nem volt híve a devizahitelnek, és az első időszakban nem is nyújtott devizahitelt, kénytelen volt azok után menni, akik devizában hiteleztek.

Meg kellett tanulni, hogy nem lehet devizahitelt adni annak, akinek nincsen legalább a hitel időtartamára belátható devizabevétele,

és hát nyilvánvalóan a hitelek és a biztosítékok értékarányát is újra kellett szabályozni.

A lakosságnak mit kell ebből megtanulni?

– Mindenfajta lakossági hitel iránt nőtt az igény, az OTP-nél első év volt a 2017, amikor az új folyósított hitelek nagysága meghaladta a visszafizetések nagyságát, tehát nőtt a hitelállomány. Ez még nem jellemző az egész országra, de szerintem 2018-ban már ez is bekövetkezik. Több oka van annak, hogy a lakosság visszanyerte a bizalmát. Ma Magyarországon aki dolgozni akar, tud is, és nemcsak el tud helyezkedni, hanem hosszú távon úgy érezheti, hogy a munkahelye biztosított, tehát könnyebben adósodik el.

Magyarországon a lakossági hitelek GDP-hez viszonyított aránya nagyon alacsony, 15 százalék körül van, és simán lehetne 30 is, és még akkor sem beszélnénk veszélyről.

A lakossági hitelezés ma nem jelent veszélyt.

A szakképzett munkaerő hiánya az OTP-nél is kimutatható?

– Igen, nálunk is például a számítástechnika területén nagyon nagy a hiány. Vannak olyan új területek, mint a compliance, a pénzmosás megelőzése, és miután ez nem olyan hagyományos szakma, mint más banki területeké, kevesebb a szakember, és minden banknál nagy az igény rájuk.

Milyen kormányzati szerepvállalást tart egészségesnek a gazdaság irányításában?

– Az államnak talán a legfontosabb feladata, hogy

versenyképes környezetet biztosítson a vállalatok, a gazdálkodók számára.

Ez több elemből tevődik össze. Minél kevesebb költséggel, minél gyorsabban lehessen az engedélyekhez hozzájutni, minél kevesebb kötöttség gátolja a vállalatok működését, és ennek viselése minél olcsóbb legyen. Ez az első. A másik a versenyképes adórendszer. Jelentősen javult itt is a helyzet, hiszen 9 százalékra csökkent a vállalati társasági adó, csökkentek a munkabéreket terhelő költségek is, csak az elmúlt egy-két év jelentős bérnövekedése miatt ezeket a kedvezményeket, amit a vállalatok kaptak, átadták többségében a munkavállalóknak béremelés formájában. Nagyon fontos az is, hogy a jogrendszer kiszámítható legyen és gyorsan alkalmazható. Például még mindig elég nehézkesen és lassan folynak a végrehajtási eljárások.

A Magyarországra érkező uniós pénzek jelentőségét milyennek látja a gazdaságban?

– Kétféle vélemény van, egyesek szerint uniós pénzek nélkül nincs gazdasági növekedés, más meg azt mondja, hogy van enélkül is növekedés. Én a kettő között álltam, de ma egyértelműen amellett vagyok, ahogy látom a magánberuházások növekedését, hogy

már tud a magyar gazdaság növekedést produkálni európai uniós pénzek nélkül is,

de természetesen ezt nem azt jelenti, hogy le kellene mondani róla. Ezek a források fontosak, hiszen a magyar gazdaság felzárkózását a fejlett gazdaságokhoz jelentősen növelik.

Mikor látna szívesen eurót Magyarországon?

– Távlati célként az euró bevezetését kell kitűzni, mert az azt jelenti, hogy a magyar gazdaság már nagyjából a fejlett gazdaságok színvonalán áll, de amíg ez nem következik be, addig

szükség van arra, hogy az ország önálló monetáris politikát tudjon folytatni,

mert a felzárkózási folyamat sok csapdát rejt magában.

Patai Mihály, a Bankszövetség elnöke néhány napja az Arénában azt mondta, hogy a következő egy-másfél évben még sok és olcsó pénz lesz a világban. Magyarán: most kell hitelt felvenni. Osztja ezt a meglátást?

– Ha valaki fel tud venni hosszú távon alacsony, fix kamatozású hitelt, akkor a beruházásait előre kell hozni, és ebből kell finanszírozni. Ám a világban most már elkezdődtek a kamatemelések, nagyon nehéz hosszú távra fix alacsony kamatot elérni egy-egy hiteltárgyalásnál.

Rekorderedményt értek el tavaly. Azt mondta, hogy stabilitás, profitabilitás és növekedés a fő üzletpolitikai cél, ebben a sorrendben. Mire akarja költeni?

– Az OTP kétféle módon szándékozik növekedni. Az egyik az organikus növekedés, a meglévő piacainkon, a meglévő ügyfélkörünknek minél több terméket eladni és új ügyfeleket szerezni, a másik út pedig az akvizíció, amikor bankokat vásárolunk, lehetőleg ott, ahol már jelen vagyunk, hiszen ott használhatók ki legjobban a szinergiák. Ezt tettük az elmúlt évben is, hiszen megvettük Horvátországban a Splitska Bankot. A piaci részesedésünk 11 százalék fölé ugrott, az Adriai-tenger partszakaszán 25-30 százalék közötti piaci részesedést értünk el. Megvettük a Vojvodanska Bankot is, a szerb bankpiacnak is egy jelentős szereplőivé váltunk. Ezt a stratégiát kívánjuk folytatni a jövőben is, és

akár 5-6 bankot is vásárolunk a következő egy-két évben.

Az elmúlt évi rekorderedményben jelentős szerepe van annak, hogy a kedvező gazdasági környezetnek megfelelően nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban is jelentősen csökkentek a kockázati költségek. A korábban képzett tartalékok felszabadítására is sor kerül, tehát az eredmény egy része a tartalékokból jött.

Az eredménynek egy jelentős része nem az OTP-ből, hanem az OTP leányvállalataiból származott:

a bolgár leányvállalatunk 47 milliárdos eredményt ért el, az orosz 27 milliárdot, a horvát 17 milliárdot, az ukrán 14 milliárdot termelt, tehát az OTP-n belül várhatóan a következő években egyre nagyobb súlyt fog kapni a külföldi leánybankok és a hazai leányvállalatok eredménye, hiszen Magyarországon is például az OTP Alapkezelő és a Merkantil Bank is 8 milliárd fölötti eredményt ért el. Még az is nagyon fontos, hogy a rekorderedményt csökkenő kamatmarzs mellett értük el, és nyilvánvalóan a növekvő hitelállomány, ami nemcsak a bankok, hanem az egész ország érdeke, szintén hozzájárult ehhez az eredményhez.

Magyarországon konszolidációra számít? Például mi lesz ön szerint a Budapest Bank jövője?

– Én már húsz éve számítok konszolidációra, és nagyon-nagyon lassan következik be. Mindig azt vártam, hogy a nagy számú bank egy része legalább elhagyja a piacot, de ez nem következett be. Nem tudom, mi a szándék a Budapest Bankkal kapcsolatban.

Megvenné a Budapest Bankot, ha jó lenne az ár?

– Egyelőre nem eladó, úgy tudom, a Budapest Bank. Ha szabadon lehet rá pályázni, akkor nyilvánvalóan megnézzük, de nem tartozik a kiemelt célpontjaink közé.

Milyennek látja a bankolást a digitális korszakban?

– Mindenképpen gyorsabb és olcsóbb lesz. A digitális bankolás alapvetően két irányt jelent: meglévő termékeket online módon is elérhetővé teszünk, másrészt viszont a digitalizáció révén olyan új szolgáltatások jönnek létre, amelyek vagy klasszikus banki szolgáltatások, vagy csak egy banki szolgáltatáshoz kapcsolódnak. Ilyen például a Simple, ami önállóan, nemcsak az OTP, hanem más bankok ügyfeleit is szolgálja, és nagyon nagy népszerűségnek örvend, vagy az OTP eBiz szolgáltatás, amely a kisebb és középvállalatok számára kínál vállalatirányítási rendszert.

Magyarország minden vidékén lehet fiók nélkül hagyni az embereket?

Ezzel kellett volna kezdenem: az OTP stratégiájában határozott véleményt képvisel az az irányt, hogy a hálózati lefedettség hasonló marad, mint a mostani. Azt látjuk, hogy hatékony, eredményes bankolást nem lehet fiókhálózat nélkül működtetni. Elvárják egyrészt az ügyfelek, hogy legyen hová bemenni, és ahogy a világ egyre bonyolultabbá válik, nyilván előállunk bonyolultabb termékekkel szofisztikáltabb ügyfeleknek, akiknek szükségük lesz tanácsadásra.

Szükség van fiókokra, mindig szükség lesz fiókokra, de nyilvánvalóan a fiókokban zajló tevékenység jellege meg fog változni.

A magán-egészségügyi befektetésben milyen lehetőséget lát?

– Nekem egy régi mániám – lehet, hogy majd aztán az élet nem fogja igazolni –, hogy a következő évtizedek vagy évszázad jelentős üzlete az élelmiszer lesz, a magánegészségügy és az ivóvíz, és ennek megfelelően kerestem mindig a lehetőséget, hogy a magánegészségügybe befektessek. Az elmúlt évben sikerült a Budai Egészségközpont 60 százalékát megvásárolni. Kiválóan működik, kiváló vezetői és szakemberei vannak, az eddigi eltelt idő igazolta a várakozásomat, egyre nagyobb az igény a magas színvonalú és korszerű egészségügyi szolgáltatások iránt.

Talán a legnagyobb hiány Budapesten a megfelelő színvonalú sürgősségi ellátásból van, ezért ha erre lesz lehetőségünk, sürgősségi ellátást is létre fogunk hozni.

Élelmiszeriparban jó régen vannak már befektetései. A mohácsi vágóhíd tavalyi átadásakor azt mondta a vezérigazgató, hogy a következő tíz évre további százmilliárd forint fejlesztésben gondolkodik. Eltelt egy év. Az időtáv meg az összeg jó még?

– Nem jó az összeg, mert nő, hiszen készülünk Szegeden egy új húsipari üzem megépítésére, mert például téliszalámiból nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Egy korszerűbb gyárat szeretnénk létrehozni, ami költséghatékonyabb és versenyképesebb, de tervezünk beszállni új ágazatba is, és a befektetendő összeg 20-30 százalékkal nőni fog.

Milyen új ágazatra gondol élelmiszeriparon belül?

– A baromfiágazatba...

Ez a Hungerit, amiről a sajtó már tapogatózva írt, de nem kapott megerősítést?

– Én is olvastam, hogy gyanúba keveredtünk a Hungerittel, de ezt most nem szeretném megerősíteni.

Új iparágba tervez befektetni?

– Eddig döntően az élelmiszer-gazdaság, agrárium irányába fektettünk be, egy vertikálisan integrált rendszert hoztunk létre, ahol gyakorlatilag a szántóföldtől a késztermékig minden ágazatban jelen vagyunk, de ezen túlmenően azért számtalan más ágazatban, logisztikában, ingatlanban van érdekeltsége a Bonitásnak, és tervezünk további új iparágba is belépni.

Nem árulja el, hogy melyikbe?

– Nem, mert felhívnám rá a figyelmét potenciális más befektetőknek.

Horvátországi Agrokorral vannak-e tervei?

– Érdeklődés van, abból fakadt, hogy viszonylag jól ismerem az Agrokort, és a bólyi gazdaság gyakorlatilag szomszédos a bejei gazdasággal, mely a horvát oldalon része az Agrokornak, de nincs végleges döntés arról, hogy mi lesz az Agrokor-vagyonnal.

Hol tart a Csányi Alapítvány? Mit értek el eddig?

– Tizenhárom éve csináljuk, 382 gyerekünk van, és most válogatunk be újabb 40 gyereket. Nagyon büszkék vagyunk, hogy ezek a gyerekek kihasználták ezt a lehetőséget: ma már 70 egyetemistánk, 16 felsőfokú végzettségű, illetve felsőfokú intézetben tanulónk van, és 100 gyerek középiskolába jár. A többiek általános iskolások. Tízéves korban válogatjuk ki a gyerekeket, és egyetem végéig gondoskodunk róluk. Az az egy-két gyerek, aki befejezte a tanulmányait, visszajár, és ő maga is mentorál, ami azt jelenti, hogy

sikerült közösséget is építeni, amelyhez ragaszkodnak ezek a gyerekek.

19 mentorral, 56 fejlesztő tanárral és vagy 80 önkéntessel dolgozunk együtt, és úgy tűnik, hogy ez a kísérlet, ami mondhatom, hogy egyedülálló a világon, beváltotta azokat a reményeket, amivel elindítottuk.

Egymilliárdból alapította annak idején a magánvagyonából. Ott áll a bemutatkozásban, hogy szeretné, ha mások is csatlakoznának. Nagy számban csatlakoztak mások?

– Volt, aki csatlakozott, és támogatott bennünket. Például meg kell említenem a nemrégiben elhalálozott Demján Sándor barátomat, aki az elmúlt években 330 millióval támogatta az alapítványt, vagy egy korábbi kollégámat és barátomat, Braun Pétert, aki 230 millió forinttal támogatta az alapítványt, de azért összességében folyamatosan magam vagy cégeimen keresztül biztosítottam forrást az alapítványnak.

Látja-e kialakulni azt a gyakorlatot Magyarországon is, amikor a tehetős emberek, akik itt lettek sikeresek és gazdagok, valamilyen módon ezt visszafizetik annak az országnak, ahol ez lehetővé vált?

– Van előrehaladás ezen a területen.

Egyre több emberről tudok, aki kisebb-nagyobb mértékben akár elesett gyerekeket, öregeket vagy művészetet, sportot támogat, de messze nem olyan mértékű, mint ahogy az elvárható lenne.

Számomra érthetetlen az, hogy egy ember, aki jómódban él, hogy tudja elnézni adott esetben a közvetlen szomszédságában, hogy a gyerekek éheznek vagy nincs egy rendes tető a házon.

A következő 10-15 évben átadja a vezetést az a generáció az utódainak, amely a rendszerváltástól kezdve építette az üzletét, és ezen keresztül a vagyonát is. Hogy lehet a pozíciót, a vagyont, a kapcsolatrendszert meg a tapasztalatot jól átadni?

– Sajnos én sem fogom meglátni majd, hogy e területen sikeresen dolgoztam-e és megfelelő stratégiát követtem-e. Ami a legfontosabb, ha a családi vonatkozást nézem, hogy az ember a gyerekeiből olyan embereket faragjon, akik képesek tovább vinni azt, amit felépített. Ez nemcsak a közvetlen családtagokra vonatkozik, hanem egy vezetőnek legalább akkora a felelőssége, hogy a saját utánpótlását cégen belül a legtehetségesebb fiatalok időben történő kiválasztásával és fejlesztésével megteremtse, mint azt, hogy egy adott pillanatban a cégét eredményesen működtesse.

Biztos vagyok benne, hogy az öt gyerekem képes továbbvinni azt, amit én elkezdtem.

Abszolút nem tartok tőle, hogy az a cégcsoport, amit felépítettem, legyen élelmiszeripar vagy más területen, a gyerekeim kezében elveszne.

A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke is, meg a FIFA alelnöke is. Ez mennyi feladatot adott Önnek, illetve mennyi lehetőséget ad a magyar labdarúgásnak?

– Feladatot az elején nagyon sokat adott: az MLSZ az infrastruktúrában, a versenyszervezésben, az oktatás területén elvégezte a feladatát, de még van mit tennünk. Várom, hogy a tömegesítés, a 60 ezerről 266 ezerre növekvő játékoslétszám előnye abban is meg fog mutatkozni a közeljövőben, hogy egyre több tehetséges gyerek kerül ki az utánpótlásműhelyekből, és a profi klubfutball és a válogatott is eredményesebb lesz, mint a múltban.

Mi, nézők mire vagyunk inkább éhesek: a válogatott sikereire, a klubcsapataink sikereire, a fiatalok labdarúgás iránti szeretetére?

– Nyilvánvalóan a kirakat, a klubfutball és a válogatott nemzetközi sikerei tudják megmozgatni a nézőket, ahogy láttuk a franciaországi Európa-bajnokság idején.

Iszonyatosan nagy az érdeklődés a magyar futball iránt, még ha ma a nézőtéren nem is látszik, de a magyar bajnoki mérkőzések televíziós nézettsége rekordokat döntöget.

Én bízom benne, hogy ahogy növekedett a magyar fiatalok szerepe a bajnokságokban, ahogy elkészültek az új stadionok, és nincs erőszak ma már a pályákon, vissza fognak térni a nézők is a lelátóra. Másfél évben belül mindenki otthon fog játszani, kulturált körülmények között lehet szórakozni, és

azt gondolom, hogy javult a bajnokság színvonala is.

Az utóbbi nem sikeres évad ellenére a válogatott csak kint volt 44 év után az Európa-bajnokságon, és bízom benne, hogy hasonló sikerekre képes lesz a jövőben is, és 2020-ban, amikor itt rendezzük az Európa-bajnokságot, a magyar válogatottnak tudnak a magyar szurkolók szurkolni.

Mennyi türelme van az MLSZ-nek a magyar labdarúgás iránt, illetve a labdarúgáskedvelő embereknek a MLSZ iránt?

– Ketté kell osztanom a magyar labdarúgásban a felelősséget.

A fiatalok kiválasztásáért, képzéséért, szerepeltetéséért, a klubfutball sikeréért a klubok a felelősek. Ez ügyben, amit az MLSZ tudott tenni, megtette.

A válogatott sikere pedig, könnyen belátható, szoros összefüggésben van a magyar csapatok nemzetközi sikereivel és azzal, hogy nevelnek-e ki a klubok olyan játékosokat, akik erősebb külföldi bajnokságokban is sikerrel tudnak szerepelni. Ha külföldön is sok jó magyar játékos lesz és a magyar csapatokban is sok jó játékos lesz, akkor kérhetjük számon, hogy a válogatott miért nem sikeres. Addig igen kevés a mozgástere a válogatott szövetségi kapitányának, a válogatott szereplés sikerének a kulcsa döntően a klubok, az utánpótlásműhelyek kezében van.

Az utánpótlásműhelyek az MLSZ-elnöki székből nézve jól működnek?

– Az utánpótlásműhelyek minden segítséget megkaptak ahhoz, hogy jól működjenek. Jelentősen javult az infrastruktúra, 1100 pályát építettünk, 1700-at felújítottunk, az amatőr futball költségeinek a 90 százalékát az MLSZ finanszírozza, az utánpótlás műhelyek edzőinek a bérezése a TAO-rendszeren keresztül szintén megoldott, tehát minden feltétel adott.

Ehhez képest az eredmények úgy tűnik, hogy még váratnak magukra, de nem is lehet azonnal számon kérni.

Az egész TAO-program, az infrastruktúrafejlesztés most fejeződik be, ugyanakkor évtizedes lemaradásban voltunk, mert az elmúlt 40 évben gyakorlatilag befektetés a magyar futballba nem történt.

Magánbefektetést érdemes csinálni a magyar futballba?

– Eljött az idő, hogy komoly befektetők is megjelenjenek a magyar futballban,

hiszen nemcsak az utánpótlás, hanem a profi csapatok pénzügyi helyzete is stabilizálódott, és sokkal olcsóbb innét nemzetközi kupaszereplést elérni, mint tőlünk nyugatabbra jó néhány országban.

Mi lenne az üzlet egy magánbefektetőnek a klubfutballban?

– Én a sportot ugyanolyan ágazatnak tekintem, mint bármelyik iparágat, amelynek

előbb-utóbb önmagának kell profitot termelnie.

Ha valaki képes a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában néhány kört menni, akkor nagyon gyorsan megtérül a befektetése, sőt, jövedelmet tud realizálni. Természetesen egy jó utánpótlásnevelésben benne van a nagy üzlet, a játékosok eladása is.

Nagy dolog, hogy valaki FIFA-alelnök Magyarországon, de miben látszik az, hogy ön ott dolgozik?

– Még az elején vagyunk, egy hónapja iktattak be körülbelül mint FIFA-alelnököt. A világ futballját az UEFA és a FIFA irányítja, egy ilyen folyamatban részt venni és ezt befolyásolni önmagában megtisztelő. Nyilvánvalóan olyan kapcsolatokat tudok kialakítani, amelynek Magyarország szakmai szempontból is hasznát veszi, hiszen sokkal könnyebben tudok információhoz jutni, embereket idehozni, nyilván erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkezhetek. Egy év múlva többet tudok mondani erről a kérdésről. Most próbálok beleszokni a FIFA működésébe. A FIFA-tanácsban mindenki nagyon jól fogadott, és az első ülésen már elég parázs vitákban vettem részt, aminek láthatóan elismertségnövekedés volt az eredménye.

Igaz, hogy gyakran ül ott a MOL-Pick Szeged kézilabdameccsein?

– Sokszor.

Hogy éli meg, hogy általában a Veszprém nyer?

– Rosszul élem meg, és nemcsak megélem, próbálok ellene tenni is.

Áttörést a következő bajnoki évadra ígértek, lesz egy-két erősítésünk, és meglátjuk, hogy képesek lesznek-e felvenni a versenyt. Az már nagy öröm volt, hogy sikerült Veszprémben a bajnoki mérkőzésen nyerni. Nem értettem a Magyar Kupa-döntőt vagy a Kiel elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőt, mert a 45. percig azt hittem, hogy nyerni fogunk, és utána leblokkolt a csapat. Ezt lehet csalódottságként felfogni, meg úgy is: egy lépésre vagyunk. Ezt a tíz percet, öt percet kell átlépnünk ahhoz, hogy nagyon sikeresek legyünk itt Magyarországon és az európai színtéren is. Bízom benne, hogy ezt meg fogjuk tudni tenni.

A címlapról ajánljuk