„Megfelelő módon, különösebb nehézség nélkül, folyamatosan az a személy tud törődni magával, gondoskodni magáról, jól bánni magával, akinek van ilyen élménye korábbról, akivel törődtek, akiről gondoskodtak, akivel jól bántak korábban” - véli a mentálhigiénés szakember.

Hangsúlyozta: az tud gondoskodni magáról, akinek az az alapélménye, hogy egyrészt ez létezik, másrészt látja, hogy ezt hogyan kell csinálni, harmadrészt pedig, hogy ezt vele lehet csinálni.

Pál Ferenc szerint az öngondoskodáshoz szükséges tudás úgy alakul ki egy fiatalban, hogy most már nem anya vagy apa csinálja ezt, hanem ő maga egyedül. Már tudja, hogy hogyan kell csinálni, de már magáért csinálja.

„Az öngondoskodás kreatív cselekvést igényel, mérlegelnem kell a saját helyzetemet, és hosszú távú gondolkodásra van szükség hozzá. Ez utóbbihoz pedig a cselekvés szabad terére és kreativitásra van szükség” - hangsúlyozta a mentálhigiénés szakember.

„Felnőtt korban az öngondoskodás az az élmény, hogy az életem tényleg a kezemben van, hogy tényleg tehetek magamért, hogy tényleg van döntési szabadságom. Az az érzés, hogy ha sok mindenre nincs is, erre van befolyásom” - véli Pál Ferenc.

Az öngondoskodásnál fontos az is – a szakember szerint –, hogy kapjunk segítséget. Ha ugyanis gyerekkorból nincs meg az az élményünk, hogy milyen az, amikor valaki segít, nem tudunk magunknak sem hatékonyan segíteni, sőt, akár segítséget sem tudunk kérni.

„A harmadik fontos érték pedig a bátorítás, az az érzés, hogy valaki bízik bennem, érzelmileg velem tart, érzelmileg mellém áll. Nem helyettem csinálja, de azt mondja, hogy bízik bennem, bízik abban, hogy meg fogom tudni csinálni” - sorolta Pál Ferenc.

Lényeges az is, hogy ünnepeljük meg a sikereinket, azt, hogy nagy dolgot vittünk véghez.

A mentálhigiénés szakember tapasztalata szerint ezekből sok minden hiányzik a magyar emberekből.

„A gazdasági világválságot követően Csepeli Györgyéknek volt egy kutatása, amiben a közbizalomra kérdeztek rá. Az derült ki, hogy a magyar felnőtt lakosság kétharmada passzívan szenved, egyötöde pedig lázad. De ebben ki is merül a cselekvése. Nem volt még 20 százalék sem, akire azt lehetett volna mondani, hogy kreatívan, szabadon cselekszik magáért vagy másokért” - idézte fel Pál Ferenc.

Éppen ezért a szakember azt tartja a legfontosabb feladatnak, hogy megtanuljuk felnőttként, hogyan tudunk szabadon, kreatívan cselekedni.