Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics közgazdászai kimutatták, hogy az átlagos euróövezeti órabérköltségek az idei első negyedévben mindössze 0,9 százalékkal nőttek éves összevetésben; ez 1999 óta a legalacsonyabb tizenkét havi növekedési ütem e költségmutatót tekintve.

Mivel az euróövezeti szintű munkatermelékenység ugyanezen idő alatt 0,8 százalékkal nőtt éves összevetésben, a kibocsátott egységnyi termékértékre jutó munkaköltség-növekedés alig 0,1 százalék volt éves szinten. Mindez a Capital Economics londoni elemzői szerint arra vall, hogy a fogyasztói szintű árinfláció a májusi 0,5 százalékos "nyomott" éves ütemről azóta még tovább lassulhatott az euróövezetben.

A ház szerint a munkaköltség-oldalról jelentkező dezinflációs nyomás ráadásul nem korlátozódik a déli és a perifériális eurógazdaságokra. A munkaköltségek Görögországban, Írországban és Olaszországban 2 százalékkal, 0,2 százalékkal, illetve 0,1 százalékkal csökkentek éves szinten az idei első negyedévben, de még Németországban is, ahol a munkanélküliség mélységi rekordra süllyedt, az órabérköltség átlagosan alig 1,1 százalékkal nőtt.

Mindezt egybevetve a Capital Economics londoni elemzői arra a következtetésre jutottak, hogy a legutóbbi munkapiaci folyamatok növelték az euróövezeti defláció veszélyét, és az eurójegybanknak (EKB) az eddigieknél többet kell tennie e kockázat kivédésre.

Az euróövezeti deflációt a piaci szereplők is komoly veszélynek tartják.

Idei második negyedéves befektetői felmérésének adatait ismertetve a Fitch Ratings hitelminősítő a minap Londonban közölte: az európai kötvénypiacon aktív befektetési társaságok vezetőinek mindössze 4 százaléka tartotta nagy kockázatnak az inflációt, ugyanakkor tizenegyszer többen, 44 százaléknyian nevezték súlyosabb veszélynek a defláció kialakulását a valutaunióban. Ez a legmagasabb különbség azóta, hogy a Fitch ezt a kérdést 2010-ben bevette negyedéves piaci felméréseibe.

A Fitch Ratings elemzői kiemelték, hogy a tavalyi utolsó negyedév óta több mint a kétszeresére emelkedett azoknak az európai kötvényalapoknak az aránya, amelyek az infláció helyett már a deflációt tekintik súlyos kockázatnak az európai piacon.

A deflációt a meglévő adósságállomány reálköltségeinek növekedése mellett a közgazdaságtan azért is veszélyes jelenségnek tartja, mert a kialakuló deflációs várakozás - vagyis a fogyasztói árak hosszú távú további csökkenésének valószínűsítése - a fogyasztási kiadások halasztásához vezethet, ami még tovább mélyítheti magát a deflációt, és konzerválhatja a defláció elsődleges okát, a lanyha gazdasági teljesítményt vagy éppen a recessziót.