Magyarország még mindig jelentős lemaradással küzd az elektronikus fizetési módok tekintetében, az EU-s átlaghoz képest - állítja az MNB A főbb magyar fizetési módok társadalmi költségének felmérése című tanulmánya, amit a Pénzcentrum.hu idéz. A kutatás megállapítja, hogy évente 103 milliárd forintot - a GDP mintegy 0,4 százalékát- is megtakaríthatnánk azzal, ha kevesebb készpénzt és több bankkártyát, elektronikus fizetési módot (például netbanki átutalást) használnánk.

A szakértők ezúttal is hangsúlyozzák, hogy az egyik legnagyobb problémát a készpénz-átutalási megbízás - azaz a sárga csekkek használatának- túlzott népszerűsége jelenti: ennek, a fogyasztó számára látszólagos ingyenességnek súlyos ára van. A készpénz-átutalási megbízás díját ugyanis a fizetési mód kedvezményezettjei (elsősorban a szolgáltatók, beszedők) fizetik, akik viszont az ezzel kapcsolatos költségeiket is meg akarják téríttetni, így azokat végső soron az összes fogyasztó fizeti meg az alapszolgáltatásra (pl. gáz-, víz-, villany- stb. használatra) vonatkozó számla részeként.

A túlzott sárgacsekk-használat visszaszorításának egyik eszköze lehet, ha "fizetőssé" tennék azt. Ennek alapvetően két útja lehet. Az egyik, hogy a Magyar Posta − a többi termékhez hasonlóan − közvetlenül elkérheti a fogyasztótól a készpénz-átutalási megbízás feladásakor a fizetendő díjat, a másik, hogy a szolgáltató fizeti továbbra is a díjat, de azt átláthatóan, külön megjelenítve azok számára a számlában, akik a készpénz-átutalási megbízással történő fizetést választják. Így ez utóbbiak többet fizetnek a szolgáltatónak azokhoz képest, akik más, a szolgáltató számára külön díjfizetéssel nem járó fizetési módot alkalmaztak.

A tanulmány szerint a bankkártyapiac elmaradása sokkal nagyobb az elfogadóhelyek számában (mind a vásárlásra alkalmas POS-terminálok, mind a bankkártya-elfogadó üzletek számával mérve is), mint a hazai lakosság bankkártya-birtoklásában. Így kijelenthető, hogy a hazai bankkártyapiac fejlődésének záloga a bankkártya-elfogadás minél gyorsabb terjedésében van, hiszen sarkítva: a magyar ember nem azért nem fizet bankkártyával, mert nincs neki, hanem azért, mert − ha akarná is − sok helye n ezt nem teheti meg.
Magyarországon a kiskereskedelmi egységek alig 25 százaléka fogad el bankkártyát, szemben a Nyugat-Európában jellemző 60-70 százalékos vagy afeletti arányokkal. Elsősorban a kisebb üzletekben nincs bankkártya-elfogadás, hiszen a nagyobb áruházak, a hipermarketek vagy a plázákban lévő üzletek gyakorlatilag mind elfogadják a nemzetközi kártyatársaságok kártyáit. A kártyaelfogadás földrajzi jellemzőiből az is megállapítható, hogy Magyarországon (főként vidéken) még mindig a turizmus vezérli a bankkártya-elfogadást, tehát ott valószínűbb a bankkártya elfogadása, ahol több külföldi turista jelenléte valószínűbb. Ez azért meglepő, mert a hazai bankkártya-piac már több mint 15 éves, és a magyar háztartások 85 százaléka rendelkezik bankkártyával.

A Nemzeti Bank szakértőinek javaslata szerint egy közös alapot kellene létrehozni, mely POS-terminálok telepítését támogatná. A támogatásokat leginkább a bankkártya-elfogadás terén elmaradottnak számító üzleteknek - kisboltok, számítástechnikai szaküzletek - adnák.