A magyar Európa egyik, ha nem a legelhízottabb társadalma. Az elhízás rengeteg betegséggel hozható kapcsolatba, miután valamennyi szervrendszert érint. Közülük is komoly mértékben a mozgásszervrendszerrel, hiszen az a tömeg, amit cipelünk, minden nap terheli azt, ennek megfelelően pedig a természetes elhasználódását felgyorsítja, valamint a sérülés veszélyét is növeli.

A fentiek természetesen a gerincre is értendők, éppen ezért, ha valaki gerincbetegséggel jelentkezik, az érintettek egyik első feladata, hogy próbáljanak csökkenteni a súlyukon – magyarázta az InfoRádióban Rónai Márton gerincsebész, hiszen a gyógyulás egy együttműködés az orvos és a beteg között. Az orvos hozzáteszi, amit tanult, tapasztalt és tud, a betegtől pedig elvárt az egészségtudatos életforma és hozzáállás, amely során tesz azért, hogy jobban legyen: „tornázik, csökkenti a súlyát, megpróbál egészséges módon élni.”

Az Országos Gerincgyógyászati Központ főorvosa egyetértett, túlsúllyal nagyon nehéz feladat sportolni, amit vissza is jeleznek a betegek. Mint kiemelte, a kóros elhízás egy betegség, amin lehet segíteni a táplálkozás és a mozgás irányából is. Utóbbinak

fokozatos folyamatnak kell lennie, nem lehet hirtelen túlterhelni senkit.

Eleinte lehet csak séta, lépcsőzés, a szokásos kényelmi funkciók helyettesítése egy picit aktívabb mozgással.

A gerinc mellett a csípő-, térd- és bokaízületek vannak a legnagyobb veszélyben, hiszen minden lépéssel terheljük őket. Így aztán a gerincsebész intelme szerint, amikor olyan sportot végzünk, mint a séta, a nordic walking vagy a futás, rendkívül nagy szerepe van annak, hogy jó cipőben és megfelelő talajon végezzük. Minél rugalmasabb legyen a kapcsolat, és ne legyen minden egyes lépés egy ütődés, ami a térdet, a csípőízületet és a gerincet is terheli.

Rónai Márton megismételte: a legfontosabb a fokozatosság, hiszen „nem elvárható egy olyan személytől, aki el van hízva, és az élete legutóbbi szakaszában nem mozgott, hogy hirtelen atléta legyen”. Ezért aztán az ilyen betegeknek azt szokták javasolni, hogy kezdje napi 10-15 perces sétákkal.

„Kitartónak kell lenni, nem jönnek az eredmények nagyon gyorsan

– emelte ki a főorvos –, nem szabad föladni az első hét után, amikor azt tapasztalja az ember, hogy sétál ugyan naponta 10 percet, de még mindig nem fogyott egy dekát sem.”

A zsírégetés ugyanis egy sokkal intenzívebb mozgás után következik be, amit viszont viszonylag hosszú idő alatt lehet elérni. A szakember szerint a lift kerülésével a lépcsőzés már önmagában sokat segíthet, de eleinte nem árt, ha a mozgás vízben történik, mert akkor kisebb a terhelés az ízületeken.

Rónai Márton arra is kitért: mielőbb bárki is belekezdene a fogyásba, érdemes orvosi állapotfelmérés végeztetnie. „Ha nincs ismert betegség, akkor is jó, ha az ember tisztába kerül a szív- és érrendszere meg a tüdeje állapotával, mert a mozgással ezeket igénybe fogja venni, és ha ott valami probléma van, az okozhat komoly gondot.”