A mintegy 8 millió fős felnőtt magyarországi lakosság 41 százaléka legalább félévente, 13 százaléka pedig havi szinten jár étterembe - egyebek mellett ez derül ki a Dining Guide gasztronómiai platform megbízásából, az Ipsos Kutatóintézet által készített közvélemény-kutatásból. Alapvetően két irányban kutattak: egyrészt egy országos reprezentatív felmérés készítettek, másrészt egy szűkebb, budapesti körképet.

Magyarország első Gasztro Körképe kapcsán Herczeg Zoltán, a Dining Guide felelős kiadója az InfoRádióban elmondta: azért választották szét a kettőt, mert úgy látják, hogy vidéken a klasszikusabb, konzervatívabb éttermi irányvonal az uralkodó, és bár megjelentek már a gourmet-éttermek, még nincs olyan nagy számuk, mint a fővárosban.

A magyarok sokkal többet járnak étterembe, mint azt gondoltuk volna

- vonta le a tanulságot Herczeg Zoltán, az alapján, hogy "a magyarok 70 százaléka hajlandó alkalmanként, fejenként 3000-5000 forintot elkölteni vendéglátóhelyen, és 65 százalékuk étteremben is hajlandó ennyit költeni - mindezt minimum évente kétszer".

A fine dining éttermekben, fejenként, alkalmanként legalább 15.000 forintot a válaszadók 13 százaléka lenne hajlandó elkölteni akár havonta is egy gasztronómiai élményért. "Ez persze nem azt jelenti, hogy el is költik, hanem egy nagyfokú nyitottságot, elfogadást mutat".

Mennyit járunk most étterembe?

A reprezentatív felmérés szerint a 8 millió fős felnőtt lakosság 41%-a legalább félévente, 13%-a pedig havi szinten jár étterembe. Ők elsősorban a 40 év alatti, legalább érettségivel rendelkező városi lakosságot képviselik. A 25-60 éves budapestiek körében ezek az arányok magasabbak, 56% és 16%.

Legmagasabb arányban cukrászdába, kávézóba, fagyizóba járnak a magyarok (70%). Saját bevallásuk szerint éttermekben a magyarok 65%-a, gyorséttermekben 54%-a fordul meg valamilyen rendszerességgel. A gyorséttermi fogyasztás illetve az étteremlátogatás erősen korrelál egymással: a legalább havi szinten étterembe járók 84%-a a gyorséttermeket sem veti meg, 59%-uk havi szinten fogyaszt ilyen étkezdékben is.

A magyar étteremlátogatókra elsősorban a pragmatikusság jellemző, 58%-uk a jó ár-érték arányú helyeket keresi.

Inkább kevesebbet költünk, hogy többször mehessünk étterembe

Habár kevesen vonják kétségbe a fine dining éttermek magas minőségét és exkluzív jellegét, még mindig erősen él az az asszociáció, hogy kis adagokat kínálnak magas áron, amivel nem feltétlenül lehet jól lakni. Az is problémát jelent, hogy sokan sznobnak és formálisnak képzelik a fine dining helyeket és azok közönségét.

Az ár a legmeghatározóbb döntőtényező nem csupán a magyar lakosság, de még a szűkebb, fővárosi étteremlátogató közegben is.

A többség inkább költ kevesebbet egy alkalommal, de ezáltal gyakoribb fogyasztást megengedve magának, mint egyszer nagyobb összeget kiadva egy nem mindennapi élményért.

A magyarok személyenként átlag maximum 8800 Ft-ot költenének saját fogyasztásukra.

A fine dining minőségét a fővárosi étterembe járók már nem kérdőjelezik meg. A kutatás azonban rámutatott: nincs a fogyasztóknak elég információja arról, mit is jelent a fine dining illetve arról sem, hogy mire való.

Michelin-csillagos étterembe a magyarok 5%-a tervez a közeljövőben ellátogatni, ami hozzávetőleg 400.000 ember. Nem kis szám. A gasztronómia irányi fogékonyságnak jól látható jelei vannak a fővárosban is: az étteremlátogató réteg 26%-a, közel 140.000 fő tervez a következő néhány hónapban Michelin csillagos étterembe látogatni.

Széll Tamást ismerik a legtöbben

Széll Tamásról a magyarok közel negyede hallott már. A legalább havi szinten étterembejárók körében ez az arány 33%, a 30-59 éves fővárosiak csoportján belül 36%. A második legismertebb séf Sárközi Ákos 13%-os említéssel.

A séfek ismertsége egyébként általában véve alacsony és tudatosan viszonylag kevesen veszik számításba a séf személyét, amikor éttermet választanak. Még Széll Tamással kapcsolatban is igaz, hogy az ő ismertsége sem elsősorban az étteremnek köszönhető (52% nem tudta étteremhez kötni).

„A kutatásból azt láttuk, hogy kell a tradíció: sokszor nagy a szakadék az éttermek elképzelése és a valós igények között. A fogyasztók még nem feltétlenül tartanak ott, hogy nyitottak legyenek a nemzetközi és modern konyha iránt. Első lépésben azzal lehetne megfogni őket, hogy mi mindent lehet a hazai, ismert ételekből kihozni.” – értékelte az eredményeket Herczeg Zoltán, a Dinig Guide felelős kiadója.

Mi a helyzet a fővárosban?

A fővárosi étterembejárók körében egyszerre van jelen a nemzetközi és hazai ízek, a kortárs és a hagyományos konyha iránti igény. Amellett, hogy láthatóan a különböző nemzetiségi gyorséttermeknek, éttermeknek magas a népszerűsége, a magyar ízvilág továbbra is vonzó hívószó.

A fővárosi étterembejárást jelentős keresztfogyasztás jellemzi: azok, akik vendégei a magasabb kategóriájú éttermeknek, szinte kivétel nélkül fogyasztói az alternatív vendéglátóhelyeknek is, mely esetén a manapság divatos street food fogásokat kínáló helyekre kell gondolni. Azok a fővárosiak, akik járnak étterembe, mindenféle helyet kipróbálnak.