A kitűnő búvároknak számító rozmárok gyakran több száz métert is képesek alámerülni a sarkvidéki kontinentális talapzat aljáig, hogy táplálékhoz jussanak. A nagytestű tengeri emlősök számára azonban nélkülözhetetlen fontosságúak a hatalmas jégtáblák is, amelyeken világra hozzák és felnevelik a kicsinyeiket, valamint menedéket találnak a ragadozók elől.

A tengeri jég nagymértékű olvadása, vagy helyenkénti teljes eltűnése miatt - ahogy ez idén nyáron is történt - az állatok a környező partvidékek felé veszik az irányt.

A tavaly szeptemberben bekövetkezett jégolvadás - az északi-sarki jégkiterjedés általában ilyenkor éri el a minimumát - körülbelül 10-20 ezer rozmárt kényszerített a szárazföldre. A rekordméreteket öltő idei júliusi jégveszteség miatt az amerikai kormány szakemberei együttműködésbe kezdtek az alaszkai falulakókkal, amelynek lényege, hogy rádió-adóvevőket erősítenek a partra érkező állatokra, hogy nyomon követhessék azok mozgását a Csukcs-tengerben.

A tengeri emlősök védelméről szóló törvény alá tartozó rozmárokat tilos vadászni, importálni, exportálni, vagy a nemzetközi kereskedelemben értékesíteni. Tavalyhoz képest idén kevesebb rozmár érkezett a szárazföldre - hangsúlyozta egy közleményben Chad Jay, az USGS szakembere. "Jelenleg jóval kisebb a jégmennyiség, mint amennyi az év ezen időszakában jellemző a kontinentális talapzat térségére. Így könnyen lehet, hogy ez lesz az új normális helyzet" - tette hozzá.

Az adóvevőkkel felszerelt állatok mozgását az USGS nagyjából hetente frissülő térképén lehet nyomon követni, amely a térség jégborításának változásait is mutatja. Az ábra szerint a rozmárok mozgásterébe tartozó régiók egy részén szinte teljesen eltűnt a jég.

Az amerikai nemzeti hó és jég adatközpont szerint az 1979-ben megkezdődött műholdas mérések óta eltelt júliusok közül idén érte el eddigi legalacsonyabb szintjét az északi-sarki jégkiterjedés mértéke.