A krokodilok gyomra kemény hely - több okból is. Először i, mivel a krokodilok megesznek bármit, amit csak képesek elkapni - teknőst, halat, madarat, zsiráfot, bivalyt, oroszlánt, sőt, krokodilt is -, a gyomruknak késznek kell lennie ezeknek a megemésztésére is. A gyomrukba azonban nem csupán táplálék kerül, hanem kövek is: ezeket valószínűleg azért nyelik le, hogy ballasztként szolgáljanak, amikor a krokodil a víz alá akar merülni.

9. A bálnatej nem diétás táplálék

Az újszülött gondozása nem kis feladat a bálnamamák számára. A kicsi 10-12 hónapos vemhesség után jön a világra, hossza a születésekor elérheti az anyjáénak az egyharmadát (ez egy kékbálna esetében akár tíz méteres apróságot jelenthet). A nősténybálna valósággal belefröcsköli a tejet a bébi szájába tejmirigyek körül lévő izmok segítségével, miközben a kicsi szorosan rátapad az anyja mellbimbójára (igen, a bálnáknak is van ilyen). A bálnatej zsírtartalma majdnem 50 százalékos - ez tízszerese az emberének. Ennek köszönhető, hogy a bálnabébi igen gyorsan gyarapszik: naponta akár 90 kilóval is!

8. A madarak a tereptárgyakat használják a navigáláshoz

El tud képzelni egy vidéki vakációt elnézett autópálya-lehajtók és cafattá gyűrt térkép nélkül? Nem? Persze, hiszen Ön nem madár! A galambok például különösebb nehézség nélkül képesek több ezer kilométert repülni, és visszatalálni a kiindulási pontra. Más madárfajok - például a sarki csér - minden évben negyvenezer kilométeres körutat tesznek meg. Egyes fajok a Föld mágneses mezeje alapján tájékozódnak, de az Animal Behaviour című szaklapban 2006 novemberében megjelent tanulmány szerint a galambok valószínűleg a tereptárgyakat is "figyelik", hogy azok alapján találjanak haza.

7. A hódok számára télen hosszabbak a napok

A hódok télre szinte "kikapcsolják" magukat; ilyenkor a várukban felhalmozott élelmiszerkészletekre vagy a sajátos farkukban tárolt zsírtartalékra kénytelenek hagyatkozni. Azzal spórolnak energiát, hogy nem mennek ki a hidegbe, hanem sárból és fából épített, sötét várukban maradnak. Ezért aztán ezek a rágcsálók, amelyek tavasztól őszig napkeltekor előbújnak és csak naplementekor térnek vissza a várukba, nem a napszakoknak megfelelően alszanak télen. Biológiai órájuk "sebességet vált", és átáll egy 29 órás nap ritmusára.

6. A vakondpatkány nem vak

Apró szeme és földalatti életmódja miatt sokáig azt hitték az afrikai vakondpatkányról, hogy a szemét nem annyira látásra, mint inkább a légáramlat változásának érzékelésére használja. Az utóbbi évek kutatásai azonban bebizonyították, hogy ez a rágcsáló élénk, bár korlátozott látással rendelkezik - és általában nem örül annak, amit lát. Az Animal Behaviour című szaklapban megjelent tanulmány szerint ugyanis a fény azt jelenti, hogy ragadozó tört be a földalatti otthonába.5. A madárfiókákban van testvéri érzés

Hiba azt gondolni, hogy az evolúciónak önzés az eredménye, csak az éli túl, aki magán kívül nem gondol senkire! Az önzetlenség az állatvilágban is gyakori olyan esetekben, amikor az a saját genetikai vonal továbbélését szolgálja. A csibék például különlegesen csipognak etetés közben. Ezzel jelzik a közelben lévőknek - amelyek nagy valószínűséggel rokonok -, hogy kaja van! A természetes kiválasztódás kulcsa ugyanis nem a legegészségesebb állatpéldány, hanem a legjobb genetikai anyag túlélése.

4. Sok halfaj cseréli a nemi szerveit

Olyan sok a csodálatos szárazföldi állat, hogy gyakran el is felejtkezünk a vízi élőlényekről, pedig a legfurcsább dolgok gyakran az óceánok mélyén történnek. A hermafroditizmus (kétneműség) sokkal gyakoribb a falfajoknál, mint bármely gerincesnél. Néhány hal egyenesen nemet vált, ha megváltozik a környezete, vagy így kívánja a hormonciklus. Más halfajok egyszerre rendelkezne női és férfi nemi szervekkel.

3. A zsiráf egyedi érrendszerrel kompenzálja a magasságát

Ez a méltóságteljes és impozáns állat a Földön élő legmagasabb és leghosszabb nyakú élőlény, amely akár 5,7 méterről tekint le az egyszerű halandóra. Azért növesztett ilyen hosszú nyakat, hogy felvegye a versenyt a táplálékért a többi növényevővel szemben. A hosszú nyak azonban hátrányokkal is jár, hiszen nehezebb munka eljuttatni a vért az agyba. A zsiráf szíve ezért aztán kétszer olyan erősen pumpál, mint a szarvasmarháé, érrendszere pedig komplexebb, mert meg kell akadályoznia, hogy ennek ellenére az állat agyvérzést kapjon.

2. Az elefántok felejtenek, de nem ostobák

Az elefántoknak van a legnagyobb agyuk az emlősök közül, amelyek valaha is a Földön jártak: átlagosan 5 kilót nyom. De vajon kihasználják-e teljes mértékben e hatalmas agy kapacitását? Az intelligenciát ugyan nehezebb mérni az állatoknál, mint az embernél, de az úgynevezett agytömeg-hányados (EQ, amely azt adja meg, hogy az állat agyát a testtömegéhez viszonyítja) megfelelően kifejezi tanulási és problémamegoldó képességeiket. Az elefánt átlagos EQ-ja 1,88 (az emberé 7,33-7,69, a csimpánzé 2,45, a disznóé 0,27). Mivel úgy sejtjük, hogy az intelligencia és a memória összefügg, az elefántok emlékezőtehetsége, ha nem is csalhatatlan, mindenesetre jó.

1. A papagáj beszéde több rikoltozásnál

Sokan azt hiszik, hogy a papagájok beszéde nem több egy tollas magnó esztelen rikoltozásánál. Az elmúlt 30 évben azonban több vizsgálatot is végeztek ezzel kapcsolatban, és ezekből kiderült, hogy a papagáj nem csupán utánoz, amikor beszél; képesek ugyanolyan gyorsan képesek bizonyos nyelvi feladatok megoldására, mint a 4-6 éves gyerekek. A jelek szerint megértik, mi a különbség a "nagyobb" és a "kisebb" között, mit jelent az "ugyanaz" és a "másmilyen", a "semmi", és ismerik a számokat is. S ami még ennél is érdekesebb: képesek kombinálni a jeleket és a mondatokat. Egy 2007 januárjában végzett vizsgálatból pedig kiderült, hogy a papagájbeszéd alapján lehet megtanítani beszélni a robotokat is.