VIII. Henrik - a férfi és az uralkodó című tárlat azt igyekszik bemutatni, miként vált egy átlagos középkori herceg forradalmi újításokat bevezető uralkodóvá, aki szakított Rómával, és nem rettent meg a brutális eszközöktől sem, hogy keresztülvigye akaratát.

Az 1527-es keltezésű levél egyike annak a tizenhétnek, amelyet VIII. Henrik Boleyn Annának írt. A levelet a tárlaton együtt állítják ki az uralkodó díszes úti írószekreterével, amelyen valószínűleg az iromány születhetett.

A francia nyelvű levélben az uralkodó arról vall szerelmének, hogy Bolyen Anna iránta megnyilvánuló gyengédsége mindörökre rabul ejtette szívét. "Ez arra késztet, hogy tiszteljem, szeressem és szolgáljam" - írta a király.

A történészek e szavakat úgy értelmezik, hogy ekkor szánta el magát Henrik, hogy összekösse életét Boleyn Annával, érvénytelenítse első házasságát Aragóniai Katalinnal, és szakítson a római pápával.

"Ez egy paradox iromány: egyrészt szenvedélyes szerelmes levél, másrészt e dokumentum az alapja az uralkodása alatt véghez vitt összes forradalmi változásnak" - vélekedett David Starkey történész, a szeptember 6-ig nyitva tartó kiállítás kurátora. Hozzátette: VIII. Henrik radikális döntésének hatása, amely a kontinentális Európával történő szakítást eredményezte, mindmáig érezhető.

"Annak fényében, hogy mindmáig nem csitulnak a Nagy-Britannia Európához fűződő viszonya körüli viták, bátran kimondhatjuk, hogy Henrik volt az eredeti euroszkeptikus" - emelte ki a történész, megjegyezvén, hogy a Rómával történő szakításával kezdődött az a folyamat, amelynek révén a kontinens idegenné és veszélyessé vált a britek szemében.

Mindent a válásért

A kiállítás a könyveken, kéziratokon, pamfleteken, térképeken és leveleken keresztül mutatja be VIII. Henrik életét, aki hercegként még hívő katolikus volt. A trónra kerülve bátyja özvegyét, Aragóniai Katalint 1509-ben vette nőül, hét évvel azután, hogy elhunyt az asszony első férje, Arthur herceg.

Katalin számkivetettnek érezte magát az angol udvarban már jóval azelőtt, hogy VIII. Henrik a válás mellett döntött. Apjához írott levelében arra panaszkodik, hogy apósa, VII. Henrik megtagadja tőle az anyagi támogatást, ezáltal kénytelen eladogatni tárgyait. "Eladósodtam Londonban, és a pénz nem luxustárgyakra, hanem élelemre kell" - írta 1506-ban.

A tárlat jelentős része VIII. Henriknek a válás érdekében vívott hosszú küzdelmére fókuszál. Bemutatnak egyebek között olyan nyilatkozatokat, amelyek szerint Katalin "elhálta" házasságát Arthurral, alkalmatlanná válva ezáltal a Henrikkel való házasságra.

A frusztrált uralkodó, aki kezdetben bízott abban, hogy Róma támogatja törekvéseit, megszüntette a pápa hatalmát az angol egyház fölött, és a szupremáciát magára ruháztatta 1531-ben.

A változásokkal szemben megnyilvánuló belső ellenállás kivégzésekhez, az ellenzék brutális elnyomásához vezetett. Ezzel befejeződött az a folyamat, amelynek során Henrik ifjú idealistából korosodó, beteges despotává vált.

A tárlat felvonultatja a király uralma alatt kivégzett nemesemberek listáját is. A felsorolás VIII. Henrik apjának két tanácsadójával kezdődik, akiket az uralkodó 1510-ben végeztetett ki, s Henry Howarddal végződik, akit 1547-ben küldetett a túlvilágra.

Henrik halálakor vagyontárgyainak listája húszezer tételt számlált, beleértve 70 hajót és 49 szemüveget.