A német főváros szívében található panoptikumban ugyanis nem csupán hírességek viaszfigurái kaptak helyet, hanem a tulajdonos Merlin Entertainment csoport kötelességének tartotta azt is, hogy a közelmúlt német történelmének néhány kiválasztottjáról fotóval és rövid ismertetőszöveggel megemlékezzen. Így egyebek között Claus Schenk von Stauffenberg grófról, aki 1944-ben merényletet kísérelt meg Hitler ellen, vagy épp Manfred von Richthofenről, az első világháború legeredményesebb német vadászpilótájáról, tűzpiros gépe után közismertebb nevén a "vörös báróról". Továbbá Günter Guillaume-ról, a Willy Brandt volt kancellár közvetlen környezetébe férkőzött egykori NDK-s kémről, s Franz Josef Straussról, Bajorország máig is legismertebb politikusáról, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) volt elnökéről, tartományi miniszterelnökről.

A szervezők úgy gondolták, hogy a falon bemutatott személyeket "Hősök" (Helden) és a "Gazfickók" (Bösewichten) csoportjára osztják, és Strauss Guillaume-mal együtt az utóbbiak csoportjába került. Igaz, a panoptikumi illetékesek mindennek alátámasztására az egykori Spiegel-ügyet hozták fel, ami egyáltalán nem az akkor éppen hadügyminiszter bajor politikus legfényesebb tette volt. A hatóságok ugyanis még 1962-ben "hazaárulás" gyanújával - Strauss utasítására - valósággal megrohamozták a tekintélyes hetilap szerkesztőségét, s Rudolf Augstein főszerkesztőt több héten keresztül őrizetben tartották.

Mindenesetre a bajor CSU most hivatalosan tiltakozott a Strauss sajátos besorolása miatt. Erwin Huber pártelnök szörnyű disznóságról beszélt, s a külügyminisztérium közbelépését követelte. Még keményebben fogalmazott Franz Josef Strauss fia, a 47 éves Franz Georg, aki felháborodásában egyebek között azt hangoztatta: Guillaume-hoz hasonlítani apját körülbelül olyan, mintha "egy rakás kutyaszart a Zugspitzéhez hasonlítanák."

A Tussaud-tulajdonos Merlin Entertainment még nem foglalt állást az ügyben.