Magyarországon a lakossági digitális egészségügyi szolgáltatásokat tekintve három csatornán keresztül tudja elérni a különböző funkciókat a páciens – fogalmazott az InfoRádióban Remete Gergő, részletezve:

• az EESZT lakossági portál 83 százalékos ismertséggel bír a válaszadók körében és rendszeresen használják is;
• az EgészségAblak applikáció ismertsége kétharmad feletti, itt a letöltők nagy része szintén rendszeresen használja ezt a megoldást, és
• a harmadik pedig az Egészségvonal, ami a legalacsonyabb ismertséggel bíró megoldás, 20 százalék alatti.

A PwC Magyarország egészségügyi tanácsadási csapatának vezetője szerint a probléma tehát nem az, hogy nincs digitális egészségügyi szolgáltatás Magyarországon, mert jól láthatóan van és ismertek; a gondot abban látja, hogy felhasználók sokszor maguk kénytelenek összerakni, hogy melyik csatornán mit tudnak elintézni, mire alkalmas az a felület.

A kérdésre, hogy hogyan nézhetne ki egy egységes, akár alkalmazás vagy adattár, egy egységes rendszer, ami segíthetné a betegeket, azt válaszolta, hogy „nem feltétlenül abban kell gondolkodnunk, hogy egy új, minden eddigi megoldás fölött álló megoldás jöjjön létre, hanem inkább abban, hogy ezek egy egységes brand mögé, egy rendezett szolgáltatási portfólió mögé tudjanak beállni,

hiszen a páciensek sem funkciókat és modulokat szeretnének használni, hanem szolgáltatásokat szeretnének igénybe venni a különböző élethelyzeteik során.”

Ha veszünk egy szakellátást, akkor annak a végén keletkezik egy dokumentum, keletkeznek vények, hogyha van vényfelírás vagy beutaló – amennyiben a betegút tovább folytatódik –, és ezek megérkeznek a digitális térbe. Onnan elérhetőek, de eléggé reaktív módon, hiszen akkor fordul a páciens ehhez a felülethez, ha meg szeretné nézni a róla keletkezett dokumentumokat és adatokat, és itt gyakorlatilag meg is áll a történet, mert időpontot tud még foglalni ezen kívül – magyarázta.

Remete Gergő szerint az ideális az lehetne, hogyha a páciens fejével gondolkozva alakulna át a rendszer, szolgáltató jelleggel.

„Ha megérkezett a leletem, akkor arról valamiféle rövid tájékoztatást kapnék, hogy ez most mit is jelent. Elég valamilyen információt kapni arról, hogy kell-e orvoshoz fordulnom, vagy mi a további teendőm ezzel kapcsolatban, a betegutam az hova tart. Hogyha tovább kell lépnem ezen a betegúton, akkor kihez forduljak, hogyan és hol foglaljak időpontot, szükséges-e arra az ellátásra beutaló, mi történik azután, mi ez a vizsgálat, amire nekem szükségem van, az hogy zajlik le, hogy kell arra készülni.”

Tehát a lényeg, hogy a funkcióközpontú, széttöredezett megoldások irányából egy szolgáltatásközpontú gondolkodás irányába kezdjünk el mozdulni a lakossági digitális egészségügyi szolgáltatások tekintetében,

mert eleddig nagyon nagy lépést tettünk a digitális egészségügyi szolgáltatások fejlesztésében, ez kétségtelen, de ezt a reaktív megoldást, a halmazfunkcionitást fel kell, hogy váltsa egy idő után a proaktív szolgáltatásközpontú gondolkodás – fogalmazott.

A cikk alapjául szolgáló interjút Barkóczi Bence készítette.