Interjút adott a Magyar Nemzetnek Orbán Viktor volt miniszterelnök. Most a mindenki által elismert nemzeti vívmányokat kell megvédeni – jelentette ki. Beszélt a választási vereség feldolgozásáról, a hivatalba lépő kormány első megnyilvánulásai­ról és a jobboldal megújulásának útjáról is.

„Az a fontos, hogy kormányon vagy ellenzékben az ember legyen az, aki. Egy fiú vagyok Felcsútról, a Kolozsvári utcából, akkor is, ha miniszterelnök vagyok és akkor is, ha nem. A küldetésem sem változott, mindig a szabad, szuverén Magyarországért dolgoztam. A helyzet és a körülmények mások, de a lényeg ugyanaz: a politika nálam nem állás, hanem szolgálat” – fogalmazott Orbán Viktor.

Úgy látja, hogy most 16 év kormányzás után nem egy ciklus, hanem egy korszak zárult le.

„Ellenzéki munkánk elrugaszkodási pontja, hogy ez Magyarország elmúlt száz évének legsikeresebb korszaka volt, a magyar polgárosodás legsikeresebb tizenhat éve. Keresztény, nemzeti alkotmány, teljes foglalkoztatás, megnégyszerezett átlagjövedelem, migránsmentes ország, Brüsszellel és más külső erőkkel szemben önálló kormányzás. Erre könnyen lehet ellenzéki politikát építeni, könnyebben, mint 2002-ben, négy év kormányzás után. Most a mindenki által elismert nemzeti vívmányokat kell megvédeni. A Fidesznek és a teljes nemzeti oldalnak egy jól és szorosan szervezett, kormányzó politikai közösségből előbb erős ellenzéki mozgalmat, később esélyes kormánypárti pozíciót kell építenie. Ez több színtéren történik párhuzamosan, a parlamentben, a pártrendszerben, a civil mozgalmak világában, a most születő polgári kezdeményezések világában, a szabadság kis köreiben” – összegzett, közölve, hogy ennek ismerik a természetrajzát, átéltek már ilyet.

A magyaroknak most liberális kormányuk lett és nemzeti ellenzékük. „Ehhez kell alkalmazkodnunk úgy, hogy

mindenki érezhesse a sok százezres, sőt milliós nemzeti oldal erejét. Az egész országnak látnia kell, hogy tigrisek vagyunk, nem nyulak”

– hangsúlyozta.

Komoly irányváltást lát a volt miniszterelnök ahhoz képest, amit az ő kormánya képviselt. Azt mondta, „a pénzügyminiszter megtagadta a munkaalapú társadalmat, és liberális gazdaságpolitikát hirdetett. A társadalmi ügyekkel foglalkozó miniszterek a Soros-féle nyílt társadalom eszményét képviselték, amit liberális demokráciának neveznek. A gyermekvédelem az LMBTQ-lobbi kezébe került, a nemzeti oktatást progresszív, liberális oktatáspolitika váltja fel”. Mindazonáltal szerinte még a választási kampány időszaka tart, meg kell várni az igazi kormányzást, mit tesznek a „jó állapotban” átadott országgal.

Azzal kapcsolatban, hogy a Fidesz ezt a választást a fiataloknál veszítette el, és az ő megnyerésük most nem látszik nagyon reménytelinek, Orbán Viktor azt mondta, még nem látnak tisztán, ráadásul a fiatal nemzedék politikai kultúrája mintha a nyugat-európai­hoz hasonulna, ezért az elemzés nem állhat meg Magyarország határainál.

„Azt hiszem, nem pusztán ízlésbeli különbségről van szó, mint amikor fiatal koromban a szüleim agyára ment a bömbölő Led Zeppelin.

Mintha világfelfogásbéli, kultúrantropológiai különbségek jelentek volna meg.

Ennek megfejtéséhez a jobboldali szellemi élet teljes tudására és kapacitására szükség lesz. Tehát most nem sértődésre, hanem pontos diagnózisra van szükség, mert rossz diagnózisból csak rossz politika következhet” – mondta. Megismételte, amiről már korábbi interjújában is beszélt: a fiatalok mást akartak, mint amit a Fidesz kínált, és más vezetőtől várták. Nemcsak az üzenetüket, hanem őt magát sem fogadták el.

A Fidesz átalakításával kapcsolatban elmondta: kormányt támogató frakcióra készültek, helyette hatékony ellenzékit kell építeniük. Az 52 képviselőnkből 25-öt kicseréltek, jöttek a fiatalabb negyvenesek. Következő feladatként a Fidesz, tehát a pártszervezetk ellenzéki működési formáját kell meghatározni. Ez a folyamat június 13-án, a kongresszussal zárul.

„Közben elkezdtük összegyűjteni azokat a hadrafogható publicistákat, politikusokat, influenszereket, szellemi embereket és műhelyeket, akikre és amelyekre a nemzeti oldal új felállásában, az új mozgalomban számíthatunk. Ennek a lehető legszélesebbnek kell lennie.

Nyár végére ezzel is megleszünk. Ősszel pedig indulhat a munka”

– sorolta.

Szerinte az újjáépítést mindig a szélen kell kezdeni: „a kurucoknál, a radikálisok világában. Mégpedig azért, mert a legnagyobb veszély ilyenkor, hogy a tábor széle letörik, radikális válaszokat keres, eltávolodik a polgári középtől, és a jobboldal kettészakad”.

Úgy látja, hogy a nemzeti oldalt kívülről befelé kell konszolidálni: „a falvakból és a külvárosokból indulunk, és onnan érkezünk meg a megyeszékhelyekre és Budapestre. Most egyszerre kell megőrizni a tizenhat év örökségét, megérteni a fiatalok világát és újra egyesíteni a jobboldalt a polgári középpel.

Az egyesítő eszme pedig nem lehet más, mint Magyarország szuverenitása”.

„A jobboldali emberek nyíltan beszélnek, a szelíd népénekek évei után most rock’n’roll következik” – mondta azzal kapcsolatban, hogy a kormányt támogató írástudók, a szellemi hátország tagjai most kibeszélnek, kritizálnak. Őket Orbán Viktor szerint megviselte a hosszú kormányzás, mert egyszerre kellett támogatniuk az eszményeit képviselő kormányt és bírálniuk, ami bírálandó. „Ez egyfajta lojalitási kaloda volt. Most kinyílt” – értékelt.

Gulyás Gergelytől, aki most a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője, azt várja, hogy a decens, polgári, kormányképes Fideszt jelenítse meg, ugyanis az országnak tudnia kell: ha a mostani kormány befuccsol, van kipróbált és bevált alternatíva. „Gulyás Gergely a legközelebbi munkatársam volt, kancelláriaminiszterként ő ismerte legjobban a kormányzat működését és céljait” – indokolt.

Kritizálta az új kormányt amiatt, ahogy a jobboldali sajtóval bánik.

„A hatalom el akarja hallgattatni a jobboldali nyilvánosságot. A marketing- és médiaszerződéseket nem teljesítik, számlákat fagyasztanak be, utalások maradnak el. A Balásy-ügy sem elszámoltatás, hanem a jobboldali nyilvánosság megbénítását célzó, hidegvérű politikai akció. A kormány nyilvánosan, sajtóeseményeken sérteget, gyaláz jobboldali újságírókat. Meg kellene érteniük, hogy fordítva ülnek a lovon. A sajtó kérdez, ők válaszolnak. Normális, emberi hangnemben. A sajtó sem viselkedhet pipogya módon. Ha feladja az önbecsülését, meg is érdemli, hogy felmossák velük a padlót” – jelentette ki.

Arra a kérdésre, hogy mit csinálna másként, több dolgot is említett. Egyrész a fiatalokat jobban vonzó kampányt kellett volna vinniük. Másrészt erőteljesebben kellett volna fellépniük a Tisza mögött álló erőkkel szemben is.

„Mert a győzteseket a választók húzták, de voltak, akik tolták is: a Soros-hálózat, Brüsszel, az ukránok, akiknek létkérdés volt az Ukrajna EU-tagságát ellenző magyar kormány leváltása. És a multinacionális cégek, amelyektől tizenhat év alatt majd 16 ezermilliárd forintot vettünk el, hogy odaadjuk a magyaroknak.

Ez a négy erő a lépéseit összehangolva támogatta a Tiszát. Puhák voltunk, nem jól harcoltunk, és vereséggel fizettük meg az árát.

Egy hét sem kellett, már ki is fizették őket. A Soros-hálózat megkapta a miniszterelnöki hivatalt, a gyermekvédelmet és az oktatást, Brüsszel minden kívánságát teljesítik, sőt lesik, feladtuk a semlegességünket, és a háborúban az ukránok oldalára álltunk, az unió következő költségvetéséből a magyarok pénze is megy Ukrajnába. A pénzügyminisztert az Erste adja, az államtitkárt az OTP, a gazdasági és energiaminisztériumot vitte a Shell” – mondta.

A Nemzeti Kulturális Alap pályázataival kapcsolatban a volt miniszterelnök arról beszélt, hogy a kormányzatban mindig volt vita arról, hogy csak a nemzeti kultúrkörhöz tartozó produkciókat kell-e támogatni vagy pedig a magyar kultúra egészét, akkor is, ha egy része véleményük szerint romboló nézeteket közvetít és ellenséges.

„A vége az lett, hogy bőkezűen támogattuk nemcsak a hozzánk közelebb állókat, hanem az ellenfeleinket is: a színházi világban vagy a populáris kultúrában sokan kaptak jelentős, százmilliós, sőt milliárdos nagyságrendű támogatásokat, miközben bennünket támadtak. Most majd az ellenzékben töltött idő lehetőséget ad, hogy ezeket a kultúrpolitikai kérdéseket új fénybe helyezve ismét átbeszéljük” – vázolta.

Szerinte az európai uniós pénzek ügye egy mitológia, dajkamese. A fiatalokkal sikerült elhitetni, hogy Brüsszel egy jóságos mikulás, aki puttonyában pénzt hoz Magyarországra. Pedig az igazság az, hogy a brüsszeli pénz a magyarok pénze. „Magyarország befizet, és megengedi, hogy a nálunk gazdagabb országok cégei vámok és kereskedelmi korlátok nélkül hozzáférjenek a piacunkhoz, és keressenek rajtunk. Ezért cserébe jár nekünk a pénz. Visszatartani, felfüggeszteni lehet ugyan, de elvenni nem. Ezért itt semmilyen engedményt nem szabad tenni” – szögezte le, hozzátéve, hogy a magyar álláspont világos volt: amíg az előző hét év nincs lezárva, és a magyarok nem kapják meg a pénzüket, addig nincs új költségvetés. Engedményeket tenni stratégiai hiba.