„Alapvető politikai változás előtt áll az ország, azon belül a tudomány és Akadémiánk is” – mondta Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke a testület 200. közgyűlésén tartott hétfői beszédében Budapesten.

Kiemelte: a nemzet szolgálatára napokon belül felesküdő új kormány és a tudományt 200 éve képviselő nemzeti intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia között a kapcsolat „jó irányba, a közös szolgálat, a partneri viszony irányába indul el”, erre biztosítékot jelenthet, hogy Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, a leendő miniszterelnök, valamint Tanács Zoltán, a tudományért és technológiáért felelős leendő miniszter is elfogadta a meghívást az ünnepi közgyűlésre.

Széchenyi István és társai az Akadémia létrehozásával szellemi irányt is kijelöltek, amely szerint a tudás nem önmagáért való, hanem a haza javát kell szolgálnia, „a kutatás nem elszigetelt, hanem közösségbe ágyazott tevékenység, a műveltség pedig nem dísze, hanem megtartó ereje a nemzetnek” – hangsúlyozta.

Hangsúlyozta, hogy

az Akadémia feladata ma sem kisebb, mint alapításakor volt, „sőt talán még nagyobb”,

hiszen a mai kor gyors technológiai változásaival, járványokkal, klímaválsággal, fenntarthatósági kényszerhelyzettel, társadalmi és geopolitikai megrázkódtatásokkal minden korábbinál sürgetőbben teszi fel a kérdést, hogy „képesek vagyunk-e tudásunkat közös javunk szolgálatába állítani, és képesek vagyunk-e úgy megőrizni önazonosságunkat és önrendelkezésünket, hogy közben nyitottak maradunk a világra és a megújulásra”.

Felidézte, hogy az MTA 2018-2019-ben súlyos veszteségeket szenvedett el, amelyeket az akkori vezetés nagy erőfeszítései ellenére sem lehetett megakadályozni, és amelyek az Akadémia önmeghatározását, közéleti pozícióját, lelkiállapotát is próbára tették. A vezetőség ebben az időben azt kívánta megmutatni, hogy a megváltozott helyzetben is meg lehet őrizni az Akadémia méltóságát, „hogy nem bénít meg bennünket a veszteség, nem oszt meg a politikai bizalmatlanság, és meg lehet úgy őrizni és újítani ezt a nemzeti intézményt, hogy közben megtartja önbecsülését, és hű marad történelmi küldetéséhez” – emelte ki.

Felidézte, hogy a közvélemény-kutatások akkor is azt jelezték, hogy minden támadás és közéleti feszültség ellenére az MTA maradt a legnagyobb társadalmi bizalmat élvező közintézmény.

Hozzátette: a politikának, a gazdaságnak, a társadalomnak és a kultúrának szüksége van a tudomány tisztánlátására, elemző és kritikai erejére, távlatos gondolkodására. „Vezetőtársaimmal azt valljuk, hogy a haza legkiválóbb szellemi, kulturális, politikai és gazdasági erőinek nézetkülönbségeik mellett is együtt kell működniük a nemzet boldogulásáért. Ezért mindig szembeszegültünk a megosztó törekvésekkel, akárhonnan eredtek is” – hangsúlyozta. „Párbeszéd és együttműködés nélkül nem lehet egyéni eredményeket sem remélni, még kevésbé közös jövőt építeni” – emelte ki.

A leköszönő elnök az elmúlt évek egyik legnagyobb reményű kezdeményezésének nevezte a Középiskolai MTA Alumni Programot és kiemelte: több mint 1600 kutató fejezte ki csatlakozásával felelősségérzetét aziránt, hogy a következő nemzedékekhez személyesen is eljuttassa a tudomány szeretetét, tapasztalatait, a kutatás módszertanából fakadó hitelességét.

Kitért arra, hogy az MTA doktora cím mellett elindult az egyetemi, kutatóhálózati és ipari kutatóhelyek minősítése is, az MTA Kiváló Kutatóhely program, valamint sikeresen működnek az Akadémia kiválósági pályázatai, ösztöndíjai, köztük az új nemzeti programok.

Kiemelte:

„az Akadémiát ugyanaz a nemzeti akarat hozta létre és élteti immár kétszáz éve, amely időről időre megbízást ad az ország kormányzására.

Az Akadémia a nemzet akaratából nem szolgálója, hanem partnere a mindenkori kormányzatnak a közjó érdekében kifejtett tevékenységében”.

Hozzátette: "felelősségünk a tudományos ismeretek és tapasztalat rendelkezésre bocsátása, a felelősségteljes és konstruktív kritika, de nem a döntéshozatal". Mint fogalmazott, az elmúlt hat évben ezt következetesen képviselték, nem rajtuk múlt, hogy a közpolitika és a tudomány partnersége nem tudott kibontakozni.

Bizonyosnak nevezte, hogy az Akadémia, élén az új vezetőkkel felelősségvállalásra kész, konstruktív partnere lesz az új kormányzatnak a magyar tudomány és felsőoktatás valamennyi sürgető problémájának megoldásában.

„Az Akadémia és az általa mozgósított magyar tudósok, kutatók és szakemberek minden olyan szakpolitikai és társadalmi kérdésben rendelkezésre állnak, amelyben a tudományos ismeretek nélkülözhetetlenek a politikai döntéshozatalhoz és a társadalmi párbeszédhez” – fogalmazott.

A hatékony feladatellátáshoz szükséges társadalmi beágyazottságot szerinte igazolja a Medián által végzett legfrissebb közvélemény-kutatás is, amely megmutatta, hogy miközben az elmúlt években számos közintézmény jelentősen vesztett a társadalom előtti hitelességéből, az Akadémia továbbra is őrzi vezető helyét, a legnagyobb közbizalomnak örvend. Hasonlóan fontos visszaigazolás, hogy a magyar kutatók is nélkülözhetetlennek és fontosnak értékelik az Akadémia létét, szerepét.

„Hiszem, hogy amíg lesznek Magyarországon olyan emberek, akik a tudásban nem csupán személyes sikerük lehetőségét, hanem hivatást, szolgálatot és közösségépítő erőt látnak, addig az Akadémiának lesz jövője” – zárta gondolatait.

A rendkívül nagy érdeklődés mellett zajló tisztújító közgyűlésen Monok István, az MTA Könyvtár és Információs Központ főigazgatója tartott díszelőadást Gondolatok a Könyvtárról: Az Akadémia Könyvtárának megalapítása címmel.

Az ünnepi ülésen adták át az Akadémiai Aranyérmet, az Akadémiai Díjat, az Akadémiai Újságírói Díjat, a Wahrmann Mór-érmet és az Arany János-életműdíjat a tudományos kutatásért. A program ezt követően zárt munkaközgyűléssel folytatódott, ahol az elnöki és főtitkári beszámolók után kedden tartják a tisztújítást.