A jelenleg 37 éves békési férfit az ügyészség különös kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberöléssel vádolja, és életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabására tett indítványt, amelyből a vádlott a legkorábban 25 év után szabadulhatna.

A vádlott nem ismerte be bűnösségét, ám a tárgyalássá átforduló eljárás során önként vallomást kívánt tenni. Ebben

többször ellentmondásba került saját állításaival és a kihallgatások során korábban tett vallomásaival is.

A férfinak 2024. március 24-én születtek meg az ikergyermekei, egy kisfiú és egy kislány. A vádirat szerint 2024. szeptember 10-én este a kisfiút kórházba vitték, mert zihálva vette a levegőt. Az apa – aki asztmás, és részben emiatt, részben pszichés és egyéb egészségi okok miatt le van százalékolva – pedig tartott attól, hogy neki is asztmás problémái vannak. Bár mire a mentők kiérkeztek, a gyermek már jól volt, az anya elment vele a kórházba.

A kislány az apjával maradt, aki saját bevallása szerint is „szinte azonnal” ideges lett, ha a csecsemők sírni kezdtek. A férfi elmondta, hogy depressziós volt, hangulatkezelő gyógyszereket szedett, és aznap különösen ideges volt a szülei néhány hónappal korábban bekövetkezett halála miatt, és azért, mert a kisfiát elvitte a mentő.

A kislány sírására az apa még idegesebb lett. Az nem egyértelmű, hogy dühében először kétszer ledobta az ágyról a gyermeket a földre, majd úgy próbálta az ülni még nem tudó gyereket megnyugtatni, hogy a nyakába vette, ám fejjel a földre ejtette a kislányt, vagy ezek fordított sorrendben történtek, vagy az ágyról le sem dobta ingerültségében a gyermeket.

A kislány azonban a bántalmazás következtében a klinikai halál állapotába került.

Ezt követően a vádlott videofelvételeket küldött a feleségének a gyermek állapotáról, elmondása szerint azt várta, hogy „valaki mondja meg, mit csináljon”, majd mentőt hívott és megkezdte az újraélesztést.

A mentőknek körülbelül egy óra után sikerült újraéleszteniük a csecsemőt, akit a gyulai kórházba szállítottak, ám ott végül

a gyermek oxigénhiányos agykárosodás, heveny agyvizenyő, agykárosodás és egyéb sérülések miatt szeptember 12-én meghalt.

A férfiról – aki magát idegbetegnek mondta, a vádirat szerint érzelmileg labilis személyiségzavarban és visszatérő hangulati depresszióban szenvedett, amely nem érte el a kóros elmeállapot szintjét – kiderült, hogy korábban őt is bántalmazta az édesapja; korábbi kapcsolataiból, három különböző anyától három nagyobb fiúgyermeke született, akiket tanúvallomások szerint szintén bántalmazott.

A férfi erről azt mondta, kiskorukban nem bántotta őket, „csak rápaskolt a fenekükre” időnként, majd arról is beszélt, hogy nagyobb korában mindegyiket bántalmazta. Kitért arra, hogy a feleségét, akitől ikergyermekei születtek, egyszer szintén bántalmazta, többször megpofozta és késsel fenyegette.

Azt is elmondta a tárgyaláson, hogy tízéves kora körül több kóbor kutyát és macskát megfojtott, és körülbelül 14 éves kora óta áll pszichiátriai kezelés alatt; havonta kellett volna gondozásra járnia, de csak 2-3 havonta ment el, a gyógyszereket a háziorvos írta fel neki.

A vádlott kirendelt védőügyvédje tanúként kérte meghallgatni a férfi feleségét.

Az eljárás június első felében folytatódik.