Hat perc 53 másodperc, 4513 karakter – a beszéd, amely megrengette az egész országot. Harminchat évvel ezelőtt, 1989. június 16-án, a Hősök terén mondta történelmi jelentőségű beszédét Orbán Viktor Nagy Imre és társai újratemetése alkalmából. A XXI. Század Intézet konferenciát rendezett az évforduló alkalmából, melyen a résztvevők elemezték a jelenlegi miniszterelnök akkori szavait.
Lánczi András, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kuratóriumának elnöke azt mondta a kerekasztal-beszélgetésen, hogy minden politikai beszédnek nagy célokat kell kitűznie, Orbán Viktor akkori beszédében pedig a függetlenség volt az egyik sarokkő. „Ebben Orbán Viktor egész politikai karrierje teljesen következetes. Akárhogy nézzük, a legközelebbi választás tétjénél is ugyanerről lesz szó” – fogalmazott a filozófus.
Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója szerint Orbán Viktor 1989-es beszédében olyan alapokat fektetett le, amihez a pártja máig hű. Kiemelte, hogy a jelenlegi kormányfő a Hősök terén tartott beszédében nemcsak 1956-ra, hanem az 1848-49-es forradalomra is utalt, történelmi hagyományokról beszélt, a függetlenség értékét, valamint az antikommunizmust helyezte a középpontba. Úgy véli,
Orbán Viktor politikai karrierjében azóta is folyamatosság figyelhető meg, és ugyanazokat az alapelveket képviseli ő is és a pártja is.
Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója a konferencián felidézte, hogy a tévében nézte az újratemetést, mert előző nap érkezett haza Amerikából. Döbbenetes hatással volt rá a beszéd, különösen a bátorsága, és már akkor érezte, hogy a felszólaló, Orbán Viktor vezető politikai szerepet fog betölteni Magyarországon. A történész szerint a cél az volt, hogy Magyarország „önerőből váljon függetlenné, és ne kegyelemből másoknak tartozva érte”. Mint fogalmazott, Orbán Viktor tulajdonképpen „meghackelte” Nagy Imre újratemetését és azt az együttműködést, ami az Amerikai Egyesült Államok hazai támogatóinak a személyében az SZDSZ, az MSZP és az összes többi, a tárgyalásokon részt vevő szereplő elképzeléseit tükrözte.
Schmidt Mária hozzátette: nem véletlen, hogy Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok akkori budapesti nagykövete és Adam Michnik, a rendszerváltás előtti lengyel ellenzéki Szolidaritás egyik vezéralakja is felháborodott a beszéden, mint ahogy az SZDSZ-es politikusok és a pártállam képviselői is. Mint fogalmazott, ők úgy gondolták, „ők fogják megmondani az amerikaiakkal egyeztetve, hogy mi az ütemterv, hogyan kell ezt az egész folyamatot irányítani”.
Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatója úgy fogalmazott, a Fidesz és Orbán Viktor 1989. június 16-án „Pallasz Athénéként pattant ki a magyar történelemből”. A Fidesz egyik alapító tagja szerint már akkor világosan elkülönítették egymástól, hogy mi a lényeges és mi a lényegtelen. Mint mondta,
abban a pillanatban ki kellett mondani, hogy „az oroszok húzzanak el innen”, hogy biztosított legyen a függetlenség és a szabadság.
Úgy véli, mások akkoriban azon „okoskodtak”, hogy a rendszerváltás békés jellegének megőrzése érdekében kompromisszumokat kell kötni. „Ez volt a különbség a Fidesz és a többi politikai erő között” – jegyezte meg a korábbi országgyűlési és EP-képviselő.
Szájer József hozzátette: az 1989-es esemény és beszéd „minden jellemvonásában megmutatta a jövőt”. Szerinte minden mai politikai konfliktusban is az történik, mint akkoriban, ugyanaz a koreográfia. Orbán Viktor mond egy beszédet akármilyen témában, és „a következő nap minden ellenfél ráugrik, akik meg belül vannak, azok közül egyesek behúzzák fülüket, farkukat, mások azt mondják, nem kellett volna ennyire egyenesen, világosan kimondani a dolgokat”.
Szájer József kiemelte: Orbán Viktor 1989-es beszédével új minősége jelent meg a magyar politikának, az újdonság a beszéd stílusában és tartalmában is érzékelhető volt.
(A nyitóképen: Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze és Szabó László moderátor a XXI. Század Intézet által szervezett Egy bátor beszéd 1989. június 16. – A kezdet című konferencián 2025. június 16-án.)