Nagy felelősség a pedagógussegítő munka, gyerekekkel, tanulókkal foglalkozik a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetség, erről beszélt az InfoRádióban az ügyvezető elnök. Bajor Péter azt is hozzátette, csakis százszázalékos szakmai felkészültséggel és mentális készenléttel szabad a gyerekek közé menni; ha ez tartósan sérül, az a kiégés tünete, s ha egy-két nap alatt nem múlnak el a furcsa és nehéz tünetek, akkor az hatással van a pedagógusok munkájára is, és érinti a felelősség területét.

Márpedig a pedagógus dolga, hogy a stresszét kezelje Bajor Péter szerint.

„Neki mint segítő foglalkozásúnak dolga az, hogy a saját mentális feltöltődésére lehetséges időt rászánja, ebben tevékenykedjen. Az igazgatóknak nagy felelősségük van, hogy ezt figyeljék és karbantartsák” – emelte ki. Szerinte sokszor ez nem is pénz vagy különösebb erőfeszítés, csak figyelem kérdése, hogy az igazgató vagy a fenntartó fordít-e arra figyelmet, hogy a kollégák közösséget alkossanak, személy szerint külön is megfelelő pihenőidejük, feltöltődést jelentő munkát vagy a munka mellett ilyen tevékenységeket tudjanak végezni.

Elismerte ugyanakkor, hogy ez nem könnyű a jelenlegi tanári terhelés mellett, ami a tanítás, az adminisztráció és a szervezés összessége, munkájuk pedig sokszor monoton; ebben a helyzetben fontos, hogy a pedagógusok ne szigetelődjenek el egymástól, legyenek egyeztetések, meg lehessen osztani az örömöket, nehézségeket. „Ennek a keretrendszere még nincsen meg Magyarországon, ezért is hívjuk fel erre a figyelmet, hogy ez szükséges, mert enélkül ezt a segítő munkát nem lehet megfelelően végezni” – mutatott rá.

A keretrendszer azt jelentené, hogy a pedagógus munkaidejében volna erre kötelezően dedikált idő, amikor ezzel kell foglalkozni és „nem lehet megúszni”. Bajor Péter beszámolt róla, van már több száz iskola, ahol van 2-3 óra hetente arra, hogya pedagógusok minőségi időt töltsenek egymással.

„A minőségi idő kifejezés a párkapcsolatban, a szülő-gyerek viszonyban visszatérő fogalom már. Olyan idő, amikor nem az éppen aktuális programokkal foglalkoznak a kollégák, hanem saját magukkal, a szakmájukkal, a lelkiállapotukkal, tapasztalataikkal. Ilyenre van példa, hogy bevezetik az iskolák és az óvodák is” – emelte ki, és jelezte, bőven van mit tenni e téren, hiszen érintett intézmények ezreiről van szó. Mesterségesen létrehozni ezt nem mindig jó, akkor a legjobb, ha ez „benne van az intézményi klímában”, hogy érdemes közösségi időt létrehozni.