Erdő Péter kiemelte: Ervin Gábor a segítő, szolidáris szeretet vértanúja, akinek a bíboros által remélt mielőbbi boldoggá avatásával nemcsak egy "új égi közbenjáróval", de egy új példaképpel is gyarapodhat a magyar egyház.

Ismertette: Ervin Gábor zsidó származású pap volt, aki hétéves korában családjával együtt megkeresztelkedett. Később kiváló képességeivel hívta fel magára a figyelmet: számos teológiai könyvet írt, tagja volt a Magyar Filozófiai Társaságnak, és esztétikai irányú írásai is figyelemre méltók.

A bíboros Hanák Tibor 1984-es megemlékező írását idézve rámutatott: Ervin Gábor azon kevesek egyike volt, akik még az 1940-es években is tudtak az egész magyar társadalommal párbeszédet folytatni.

Ervin Gábor 1944-ben mint a Szent Kereszt Egyesület titkára, rengeteget tett az üldözöttekért, segítette, elrejtette őket. Ezért a tevékenységért végül a nyilasok letartóztatták, és a Kapás utcai a nyilas házban - szemtanúk beszámolói szerint - megkínozták, megkorbácsolták. Majd vértanúsága megkoronázásaként édesanyjával együtt belelőtték a Dunába - mondta a bíboros.

Erdő Péter kitért arra: Ervin Gábor jellemét mutatja az is, hogy amikor látta Budán az összeterelt, menetben kísért zsidókat, odament és kiabálni kezdett a kísérőkkel, hogy amit tesznek, az az emberség arcul köpése, és engedjék el a foglyokat. Ilyet, reverendás papként, talán senki más nem tett - jegyezte meg, hozzátéve, hogy Ervin Gábort ekkor le is tartóztatták, de nem sokkal később kiengedték.

Erdő Péter egy másik, Ervin Gábor szolidaritását jelző cselekedeteként említette, hogy felvarrta a sárga csillagot fekete reverendájára, annak ellenére, hogy papként nem volt köteles a zsidóságát jelző csillag viselésére.

Depaula Flavio, a boldoggá avatás Erdő Péter által kinevezett posztulátora ismertette: feladata, hogy összegyűjtse a boldoggá avatás egyházmegyei szakaszában az Ervin Gábor életére, vértanúságára vonatkozó adatokat, visszaemlékezéseket.

Elmondta: számos tanúvallomás igazolja Ervin Gábor tetteit és hiteles életpéldáját, igaz, ezek másodlagos tanúvallomások, vagyis Ausztráliában, Londonban, Amerikában élők idézik fel, amit édesanyjuk, édesapjuk mesélt Ervin Gáborról.

Az adatgyűjtés során kiderült azt is - folytatta - hogy Ervin Gábor nemcsak a saját, Maros utcai lakásában bújtatott üldözött zsidókat, hanem az épületben több lakást is kibérelt erre a célra.

Depaula Flavio hozzátette: Ervin Gábor személyiségét egységben kell látni, hiszen egyszerre volt pap, filozófus, hittanár és vértanú.

Ervin Gábor 1912. január 24-én született Budapesten, jómódú, zsidó polgári családban. Édesapja Ervin (Spitzer) Kálmán bankigazgató volt. A család 1919-ben, Ervin Gábor hétéves korában katolizált.

Teológiai tanulmányait Budapesten, a Központi Papnevelő Intézetben végezte, 1934. júniusában szentelték pappá, ezt követően Budaörsre került káplánnak. Doktori disszertációját Az emberi természet sebei és gyógyulásuk címmel írta. 1936-tól a budapesti Salvator Intézet kereskedelmi leány-középiskolájában és tanítóképzőjében, majd 1943-tól a Patrona Hungariae Leánygimnáziumban tanított hittant.

Aktívan részt vett a zsidótörvényekben érintett, a katolizált zsidók védelmére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület munkájában, előbb lelkivezetőként, majd 1944-ben az egyesület titkára lett.

Városmajor utca 44. szám alatti lakásán üldözötteket rejtegetett. 1944. december elején a nyilasok betörtek a lakásba, ahonnan mindenkit elhurcoltak. Az elhurcoltak közül egyedüliként visszatért cselédjük tanúsága szerint Ervin Gábort és édesanyját a Kapás utca 46. szám alatti nyilas házban megkorbácsolták, majd mindkettőjüket a Dunába lőtték. Vértanúhalála pontos időpontja nem ismert.