Sokáig mindössze tudományos viták tárgya volt, mostanában viszont a saját bőrünkön tapasztalhatjuk a globális felmelegedés hatásait - írja a novekedes.hu. Amellett, hogy egyre nehezebben elviselhetők a nyarak, a meleg az állóvizeket is megcsapolja: az 1990-es évek óta a világ legnagyobb tavai körülbelül 22 gigatonna vizet veszítenek el évente. Hozzáteszik, ebben az emberi tevékenység is közrejátszik.

Világszerte mintegy 2 milliárd ember él a kiszáradó édesvizek közelében, például a Csád-tó az egyik legnagyobb volt Afrikában, az elmúlt 50 évben azonban a tizedére zsugorodott.

A lap azt írja, a Balaton esetén egyelőre még nem kell ettől tartani, a Magyar tenger minden bizonnyal hosszú ideig velünk lesz. Ráadásul nem is most először foglalkoztatja az embereket a kérdés, a XIX. században is volt példa ilyesmire.

Az 1866. évi nagy leapadás idején sivatagszerű jelenségeket lehetett tapasztalni a déli parton. Állítólag több helyen szárazon át lehetett sétálni az északi és a déli part között, a berkek kiszáradtak, "futóhomok sivított végig rajtuk". Az emberek a vízszabályozást vádolták a tó részleges kiszáradásával, közkeletű mondás lett, hogy "lopják a Balatont".

Szélsőséges időjárás idején kilenghet a vízszint, ami viszont aggasztó, hogy a klímaváltozás tartósan ronthat a helyzeten.

Kravinszkaja Gabriella, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezető munkatársa korábban arról számolt be, hogy 2000 és 2022 között nyolc alkalommal lett a tó természetes készlet-változása negatív. Vagyis többször előfordult, hogy a tó felületéről annyi víz párolgott el, hogy azt a csapadék és a hozzáfolyások teljesen már nem tudták pótolni - írja a lap, hozzátéve, hogy a Balaton nem fog egyhamar eltűnni, azonban láthatóan sérülékeny.

Az előrejelzések szerint 2100-ra olyan jelentősen fog csökkenni a tó vízkészlete, hogy az érinteni fogja a hasznosíthatóságát is. Ám, mint írják, a Balaton idővel klímaváltozás nélkül is "kimúlna", ugyanis ha az ember nem tenne ellene, feltöltődne hordalékkal és idővel elmocsarasodna, ám ez több ezer évig tart.

A változás azonban nem csak a felszíni, hanem a felszín alatti vizeket is érinti, amik az ivóvíz-ellátás 96 százalékát biztosítják.

Az ország számos területén, így például a Duna-Tisza közi hátságban vagy a Nyírségben a talajvízszint jelentős csökkenése mutatható ki, amely természeti és emberi tevékenységre vezethető vissza. Utóbbiba tartozik például a vízadó réteg túlhasználata, a vízfolyások medermélyülése és a helytelen művelési ág megválasztása is - írják.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság kiemelte: "Mára tényként kezelhetjük, hogy a vízháztartás, így a talajvízháztartás megváltozásában is nagy a klímaváltozás szerepe; a szélsőségek gyakorisága, tartóssága és súlyossága bizonyíthatóan nőtt. Ezen következmények sikeres kezelése jelentős erőfeszítést igényel."