Négyoldalas eljárásrendi segédletet készített a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Háziorvosi Munkacsoportja. A szakmai szervezet megítélése szerint a háziorvosok többségének szüksége van erre a sorvezetőre. Soós Zoltán, a MOK szakmai vezetője szerint ugyanis egy „mezei” háziorvos nehezen tud mit kezdeni egy olyan tisztifőorvosi levéllel, ami tulajdonképpen iktatási számokat sorolva ismerteti, hogy mit vont vissza és mi az, ami hatályban van még.
A járványhelyzet nyáron kedvezően alakult és a háziorvosoknál megkophattak az eljárásrendi tudnivalók, ezért is készítették a gyakorlati ismereteket is tartalmazó kiadványt – tette hozzá. Például azzal kapcsolatban, hogy mikor kötelező tesztelni és mi annak a folyamata, illetve, hogy a mindennapi működés során a szakorvosi javaslatokkal, az okmányokkal, vezetői engedélyekkel kapcsolatban „mi van”, esetleg, hogy az időközben – a törzskönyvükön kívüli használatra – engedélyezett favipiravir alkalmazása kapcsán milyen tennivaló van – magyarázta Soós Zoltán.
„Azt gondoltuk, hogy ezeket érdemes egyrészt megfrissíteni, másrészről pedig egy egyszerűen kezelhető, az eljárásrend majd 50 oldalához képest egy életszerű, pár oldalas felületre összehozni” – tette hozzá a kamara szakmai vezetője.
A MOK Háziorvosi Munkacsoportja szerint ezt a pár oldalas sorvezetőt sokkal könnyebben nézik meg, veszik elő a háziorvosok. Megyei háziorvosi kollegiális szakmai vezetőként Soós Zoltán többször felvetette, hogy érdemes lenne kialakítani egy webes felületet, ahol összefésülhetők és így áttekinthetők lennének a háziorvosokra vonatkozó utasítások és eljárásrendek, ám ilyen felület egyelőre nincs.
Soós Zoltán arról is beszélt, hogy indokolt lenne időpontra behívni a betegeket, és a koronavírus-gyanús eseteknek
külön rendelési időpontsávot kialakítani,
hogy ne keveredjenek az idős krónikus betegekkel vagy egy várandós kismamával.
A háziorvosi tagozatának vezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a tesztelési előírás alapján a láz, a nehézlégzés, a köhögés, a szaglás- és ízvesztés tünetek közül egynek elég meglennie, hogy tesztre küldjék a beteget. Ez nehéz helyzetet eredményez, mivel nincs olyan felsőlégúti beteg, aki nem köhög, így a köhögéses tünetek közül mindenkit tesztelni kellene. Ha ez így történne, akkor egy orvosnak csak tesztek feladásából állna, hiszen magas számban jelentkeznek felsőlégúti tünetek betegek. Így nagy szükség van a kikérdezés során orvosi intuícióra és további kérdésekre.