Halálának pontos körülményei nem ismertek, holtteste soha nem került elő. Vitéz Kudar Lajos a magyar nemzeti ellenállás egyik alig ismert embermentő mártírja.

Kudar Lajos 1895. november 19-én született az erdélyi Vinga nagyközségben, református családban, amely 1907-ben Makóra költözött. Harcolt az első világháborúban, majd 1919-ben a rendteremtés szándékával beállt a Nemzeti Hadseregbe. 1923-ban került a Magyar Királyi Csendőrség állományába. 1936-ban – ekkor már kétgyerekes apaként – áthelyezték Budapestre, ahol előbb a csendőrségi nyomozó osztály helyettes vezetőjeként, majd 1939-től vezetőjeként tevékenykedett. Ezt követően a központi nyomozó parancsnokság előállítási osztályának vezetője, majd a nyomozó osztály törzsalosztályának parancsnoka lett.

A második világháború kitörését követően Lengyelországból rengetegen menekültek Magyarországra, akiknek sorsa rendezésre várt. Varga Béla kisgazdapárti politikus, a Nemzetgyűlés későbbi elnöke visszaemlékezéseiben ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy „a bizalmas dolgokat Kudar Lajos csendőr ezredessel, Keresztes-Fischer belügyminiszter bizalmasával intéztem el. […] a csendes magyar hősök legnagyobbika volt. »Emberéletért mindent!« – ez volt a jelszavunk.”

1942-ben az újonnan felállított Államvédelmi Központ (ÁVK) élére kinevezett Ujszászy István vezérőrnagy helyettese lett, immár alezredesi rangban. Az 1944. március 19-i német megszállást követően az ÁVK munkatársai az életük kockáztatásával hajtottak végre egy sor merész embermentő küldetést. Többek között olyan iratokat csempésztek ki a Gestapo budapesti központjából és a német követségről, amelyek tervezett letartóztatásokról és házkutatásokról szóltak.

1944 őszén Kudart – immáron mint az ÁVK de facto első emberét – megbízták a Faragho Gábor csendőr altábornagy vezette hivatalos fegyverszüneti küldöttség Moszkvába juttatásának megszervezésével. Alapos előkészítés és helyszíni szemle után, amelynek során egyaránt sikeresen kijátszották a magyar, a német és a szlovák határellenőrzést, fegyveresen kísérték a delegációt a szlovákiai Zólyomba, ahol egy szovjet tiszti bizottság várta őket. Faraghóék innen repülőn jutottak el a szovjet fővárosba.

A fegyverszünet megkötését az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet és a nyilas hatalomátvétel megakadályozta, ám Kudar a helyén maradt. Rendszeresen eljuttatta a letartóztatás előtt álló személyek neveit tartalmazó listákat a Magyar Front vezetőihez, és több száz embert látott el hamis okmányokkal. Máskor fegyveres erővel akadályozta meg, hogy a nyilasok zsidókat hurcoljanak el a védett házakból.

1944. december 5-én a Gestapo letartóztatta. Fogságának utolsó ismert helyszíne a Belügyminisztérium várbeli épületének pincéje („pokolpince”) volt, néhány méterrel az ÁVK irodái alatt. Halálának pontos körülményei sem ismertek. A legvalószínűbb, hogy néhány órával Budapest ostromának befejezése előtt, 1945. február 11-én mindenféle tárgyalás nélkül agyonlőtték.

A háború után az özvegytől megvonták a férje utáni járadékot, a család vagyonát elkobozták, és kitelepítették őket Tass községbe.

Kudart 1990-ben rehabilitálták.

Írta: Dergán Ádám

További részletek az életpályát bemutató kötetről itt olvashatók.

A sorozat eddig megjelent részeit itt találja meg.

Irodalom

• Bajtársi Levél. A Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség Központi Tájékoztatója. 1992 (45) 2., 2020. július 20.
• Dávid Ferenc: Arcélek a magyar katonai elhárítás történetéből. Korondi (Dergán) Béla György (1914–1949). Szakmai Szemle, 2012/2. 187–195.
• Kovács István–Mitrovits Miklós: Magyar emlékek Lengyelországban. Budapest, Antall József Tudásközpont, 2017.
• Kovács Tamás: Államvédelmi Központ 1942 – Az első kísérlet az egységes magyar állambiztonsági csúcsszerv kialakítására. In Hautzinger Zoltán (szerk.): Pécsi határőr tudományos közlemények XI. Pécs, Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, 2010. 339–348.
• Kudar Lajos életére vonatkozó anyagok a Magyar Királyi Csendőrség emlékoldalán. 2018. július 30.
• Kudar Lajosné (Kudar Lajos menye) a szerzőnek tett szóbeli közlése. Hangfelvétel időpontja: 2018. augusztus 4. (A hangfelvétel a szerző birtokában.)
• Sári Katalin: „Ami ezután jött, maga volt a pokol…” Beszélgetés Kudar Lajos mártírhalált halt csendőr ezredes fiával, ifj. Kudar Lajossal. Új Magyarország, 1995/33. 11.
• T. Knotik Márta: Patikák Csongrád megyében, 1738–1947. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 2007., 2018. július 31.
• Török Bálint: Két ellenálló katonatiszt. Emlékezés Kudar Lajosra és Mikó Zoltánra. Magyar Szemle, 2008/7–8. 63–83.
• Vigh Károly: Ugrás a sötétbe. Budapest, Akadémiai, 1979.
• Vitézi Rend. Tiszti vitézek 1921–1945., 2018. augusztus 1.