6 °C
Szabó István földműves (1920–1957) – Apátvarasd, 1957. június 27.
Portré
Szabó István Botpoládon született 1920-ban szegényparaszti családban, heten voltak testvérek. Már a második elemi után napszámba járt, később egy kőbányában, majd a fehérgyarmati téglagyárban dolgozott. 1941-ben behívták katonai szolgálatra. 1944-ben Makónál maradandó károsodást okozó csípőlövés érte. 1945 után szüleivel közösen a földosztáskor kapott öt hold földön gazdálkodtak Apátvarasd határában.
A községben 1956. október 27-én Kajsza László – későbbi pertársa – vezetésével nemzeti tanács, majd nemzetőrség alakult. Szabó is beállt nemzetőrnek, de mivel messze lakott a falutól, semmilyen feladatot nem látott el. A nemzetőrség november 5-én feloszlott, néhányan közülük azonban csatlakoztak a hegyekben harcoló, mecseki láthatatlanok néven ismert ellenállókhoz. Szabó több alkalommal vitt nekik élelmet, találkozott vezetőjükkel, Horváth Gézával, a „Gazdával” is.
November 12. körül ismerkedett meg az általa csak „Félszemű”-ként emlegetett Kovács Sándorral, aki a mecseknádasdi rendőrőrs megtámadását tervezte. A rajtaütés végül egy szovjet alakulat megjelenése miatt elmaradt, „Félszemű” ekkor felvetette, hogy likvidálják az apátvarasdi párttitkárt és a tanácselnököt, amit Szabó ellenzett. A periratok szerint a merényletek megakadályozása végett, és mert ávós provokátornak tartotta, azt javasolta unokaöccseinek, hogy gyilkolják meg Kovácsot. Ezt a két fiatal november 16-án este meg is tette, Szabó pedig segített nekik a holttest elrejtésében. Két nappal később Kajszával fenyegető leveleket küldtek a község vezetőinek. „A levelek szövegébe azt írtuk, hogy amennyiben felhívásunknak nem tesznek eleget, úgy eltesszük őket láb alól. Ezt azonban a valóságban nem volt szándékunk elkövetni, csupán meg akartuk ijeszteni őket” – mondta a rendőrségen tett vallomásában. A levelek hatására a párttitkár elmenekült, a téeszelnök lemondott, a szövetkezet pedig feloszlott. Szabót e levelek miatt vették őrizetbe 1957. február 7-én. A február 23-án tartott házkutatás során lakásán kézigránátokat, robbanóanyagot, puskákat és egy géppisztolyt találtak, s rövidesen a gyilkosságra is fény derült.
A Pécsi Megyei Bíróság Antal Pál vezette különtanácsa 1957. március 7-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom előmozdítása, gyilkosságra való felbujtás, fegyverrejtegetés és izgatás vádjával életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte. Ugyanakkor a bíróság kiemelte, ha bűnös úton is, de unokaöccseivel megakadályozták a kommunista vezetők meggyilkolását.
A Legfelsőbb Bíróság Radó Zoltán vezette népbírósági tanácsa előtt Szabónak a forradalomban játszott szerepe nagyobb súllyal esett latba, mint a község elöljáróinak megmentése, így cselekményének minősítését mozgalom helyett szervezkedésben való tevékeny részvételre változtatta, és 1957. május 20-án halálbüntetéssel sújtotta.
Miután kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, Szabó Istvánt 1957. június 27-én Pécsett kivégezték.
Források és irodalom
- Szabó István és társai pere. Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára XXV. 21. c. 147/57
- 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
- Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
Idézet
Részlet Szabó István megyei bíróságon tett vallomásából (tárgyalási jegyzőkönyv 8. oldal):
„A félszemű egész nap a géppisztolyt a lakásban is magánál tartotta felhúzva […] Éjszaka pedig a felhúzott géppisztolyt a feje alá tette. Nekem ez is gyanús volt, őszintén tartottam a félszeműtől, hogy miért mindig felhúzott pisztollyal jár a lakásban. Én ezt meg is kérdeztem tőle […] mire azt felelte, hogy ő nem bízik senkiben sem. Pál Lajosnak [Szabó unokatestvére, az ügy másodrendű vádlottja – Gy. S.] szóvá tette, hogy mutassa meg neki a két kommunistát a községben, ő ki fogja ezeket nyírni. Ekkor először én, majd Pál Lajos megjegyeztük, hogy a faluban gyilkosság nem lesz, mert jövőnkről van szó.”
A kivégzése napján megjelenő Népszabadság híreiből – 1957.június 27., csütörtök
A két tábor létezése a szocialista tábor állandó erősödésével – ez korunk nemzetközi életének uralkodó realitása
(...) A két tábor létezése a szocialista tábor állandó erősödésével — ez korunk nemzetközi életének uralkodó realitása. Az imperialisták nem nézik passzívan a szocialista tábor előrehaladását. Mindenféle üzelmekkel próbálkoznak, hogy meggyengítsék a szocialista tábort, hogy megbontsák a szocialista országok egységét. (...)
Maurice Thorez elvtárs nyilatkozata a Népszabadságnak
(...) Tömöríteni minden demokratikus és nemzeti erőt, mindenekelőtt a szocialisták és kommunisták egységakciójának megvalósításával, hogy elérjük a francia politika teljes irányváltozását. (...)
