Csaknem 140 esetben van érvényben díjkitűzés bűnöző felkutatása vagy eltűnt személy megtalálása érdekében – közölte az ORFK Kommunikációs Szolgálata a Pénzcentrum megkeresésére. A szám gyakorta változhat, mivel az egyes rendőrségi szervek folyamatosan rendelik el, és vonják vissza a nyomravezetői díjkitűzéseket. A nyomravezetői díj összege az érintett bűncselekmény tárgyi súlyához igazodik.

Az érvényben lévő ORFK-utasítás szerint hivatalos információkat nem adhatnak ki arról, hogy mennyire segíti az ügyek megoldását a nyomravezetői díj, és arról sem, hogy mekkora volt a legnagyobb összeg, amit kifizettek az utóbbi években.

A rendőrség tavaly év elején indította el és frissíti rendszeresen a körözési toplistáját, de az 50 legkeresettebb magyar bűnöző közül csak kettőre tűztek ki nyomravezetői díjat, egyikük után egymillió, a másik után 300 ezer forintot fizetnének, ha valaki érdemi információval szolgál róluk.

A profi magánnyomozó cégek nem vadásznak a nyomravezetői díjakra, a vállalkozásoknak több okból sem éri meg belefolyni az ilyen ügyekbe. Rohánszky Mihály, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) Budapesti Szervezetének az elnöke szerint az a probléma a nyomravezetői díjakkal, hogy borzasztó komplikáltak, konkrét ügyekhez vannak kötve, és jutalom csak akkor adható, ha az információ valóban elősegíti a nyomozást. Ezt azonban a rendőrség dönti el, így előfordult már, hogy hiába mondott valaki olyan információt, ami 100 százalékban megfelelő volt, de a rendőrség úgy döntött, nem fizeti ki a jutalmat.

Nem is éri meg ezekre a díjkitűzésekre vállalkozást építeni: az összegek kifizetése elég labilis, másrészt pedig nincs is annyi ügy, amiben nyomravezetői díjat tűznének ki – mondta a szakértő.