Ormos Máriát december 8-án, vasárnap érte a halál. A tudóst a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti, temetéséről és búcsúztatásáról a család később gondoskodik.

Ormos Mária kutatási területe a 20. századi magyar és egyetemes történelem, fő hangsúllyal az európai szélsőjobboldal történetére. Tudományos munkássága kezdetén Franciaország 20. század eleji történetét kutatta, később több monográfiában foglalkozott Adolf Hitler és Benito Mussolini életével. Foglalkozott a trianoni békeszerződést követő időszakkal is.

Közel kétszázharminc tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője volt, munkáit elsősorban magyar, francia, német és angol nyelven adta közre.

Az érettségi megszerzése után felvették a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-magyar szakára, ahol egyéves budapesti kitérővel 1952-ben szerzett tanári diplomát. Már 1951-től az egyetemen dolgozott gyakornokként, majd a diploma megszerzése után tanársegédi állást kapott. 1953-tól a Szegedi Tudományegyetem tanársegédje, majd adjunktusa volt, 1957-ben fegyelmi úton eltávolították az intézményből, ekkor került az Magyar Országos Levéltárhoz, ahol segédmunkásként dolgozott.

1958-tól 1960-ig általános iskolai nevelő volt, majd az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének felelős szerkesztője lett, ahonnan 1963-ban távozott és az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként kezdett dolgozni. Később főmunkatárssá nevezték ki. 1982-ben kezdett el tanítani a Janus Pannonius Tudományegyetemen, 1984-ben annak főállású oktatója lett, egyetemi tanári beosztásban. Ugyanebben az évben az egyetem rektorává választották, ezt a tisztséget 1992-ig töltötte be.

1996 és 2000 között az egyetem Bölcsészettudományi Karának megbízott dékánja volt. 2000-ben professor emeritává nevezték ki. Tudományos pályafutása során több külföldi egyetemen tett tanulmányutakat (Párizs, Bonn).

1968-ban védte meg a történettudományok kandidátusi, 1980-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának és a Pécsi Akadémiai Bizottságnak lett tagja. 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban annak rendes tagjává választották. A párizsi Európai Művészeti és Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. Az 1990-es években az MTA Doktori Tanácsa tagja. 2007-ben a Századok című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának elnöke lett.

1951-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, melynek annak megszűnéséig tagja volt. Az utódpártnak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak csak 1969-ben lett tagja. 1988-ban a Központi Bizottság, majd 1989-ben a Politikai Intéző Bizottság tagjává választották. 1989-ben a Magyar Szocialista Párt alapító tagja volt, 1990-ig az országos elnökség tagjaként tevékenykedett. Az 1990-es országgyűlési választáson az MSZP országos listájáról szerzett mandátumot, de 1990 szeptemberében lemondott mandátumáról. (Wikipédia)