Életpálya

1956. október 28-án Nagy Imre bejelentette az általános és azonnali tűzszünetet. A rádióban közzétett kormánynyilatkozat egy új fegyveres rendfenntartó szervezet felállításának szükségességét is tartalmazta, amelynek nyomán sokan jelentkeztek az alakuló nemzetőrséghez. Így jött létre a Wesselényi utcai fegyveresek, közkeletű néven a Farkasok csoportja is, amely a szabadságharc alatt a VII. kerület egyik legjelentősebb, legjobban szervezett egysége volt, és súlyos harcokat vívott a szovjet csapatokkal. A forradalmat követő megtorlás során közülük a Farkasok négy tagját sújtotta halálos ítélettel a kádári hatalom, az egyikük Dóczi Dénes volt.

Budapesten született 1932-ben. Nyolc általánost végzett, ezután alkalmi munkákat vállalt, egy ideig dolgozott az Ikarusz Gyárban is. 1953-ban behívták katonának, Cegléden és Nagykőrösön szolgált. A forradalom kitörésekor a Metallokémia Vállalatnál dolgozott. Nős volt, egy fiúgyermek édesapja.

Nagy Imre említett rádióbeszédét hallva jelentkezett a VII. kerületi rendőrkapitányságon nemzetőrnek október 28-án. A Wesselényi utcában megalakuló mintegy ötven fős csoport parancsnoka, Kovács Dezső járőrözéssel, a gépkocsik ellenőrzésével bízta meg. Harcolt a Köztársaság téren, a Magyar Dolgozók Pártja budapesti székháza október 30-i ostromakor. A pártház elfoglalása után két teherautónyi felszerelést szállított a Péterfy Sándor utcai kórházba. „(...) tudomásom volt arról, hogy a kórház bizonyos cikkekben hiányt szenved, és ezt a hiányt szerettem volna csökkenteni.” Amikor október 31-én a Farkasok áttették székhelyüket az Almássy térre, a Magyar Textilipari Dolgozók Országos Szabad Szakszervezetének épületébe, az ötfős katonai tanács, vagyis a vezetőség tagjává választották. Későbbi vallomásában ennek okát egyszerűen abban látta, hogy katonaviselt férfi volt, Kovács Imre parancsnokhelyettes viszont úgy emlékezett, javasolták Dóczit a posztra: „(...) a kis Dóczi jó lesz, mert ő már megmutatta a VIII. kerületben, hogyan kell harcolni”. A forradalom tisztaságának megőrzésére törekedett, ennek jellemző példáját Kelemen Ferencné is tanúsította a bíróságon. Dóczi és egyik társa elkobozták a rádióját, amikor férjét – egy ÁVH-s hadnagyot – keresték. Igazolták magukat, a készüléket pedig a harcok befejeztével visszavitték. Az Almássy téren, majd a Royal szállóban is, ahová a Farkasok november 3-án áttették a bázisukat, Dóczi legfontosabb feladata az élelmiszer-ellátás biztosítása volt. A november 4-i szovjet katonai intervenció megindulását követő napokban a szálló környékén súlyos harcok alakultak ki, amelyekben Dóczi is részt vett. Egy Lenin körúti lakásban foglalt el tüzelőállást, míg az épületet november 6-án belövés nem érte. A Royal szálló védői végül november 9-ig tudták tartani magukat a nyomasztó szovjet erőfölénnyel szemben. A harcok befejezése után Dóczi Dénes is csatlakozott a politikai ellenálláshoz. A Központi Katonai Kórházban ekkorra már kialakult, Radó György által vezetett politikai ellenálló csoport tagjaként részt vett a szovjet megszállás ellen tiltakozó, a szabad és független Magyarországért kiálló röpcédulák terjesztésében.

1957. október 14-én tartóztatták le. A népi demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával állították bíróság elé a Kovács Dezső és társai elleni per harmadrendű vádlottjaként. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Kiss István Gábor hadbíró őrnagy vezette tanácsa halálra ítélte. Ítéletét a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János hadbíró alezredes vezette különtanácsa jogerőre emelte. 1958. október 7-én három társával együtt kivégezték.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Kovács Dezső és társai HL (BKB) 278/58

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Szilánkok és legendák. '56 Monor. Monor Város Önkormányzata, Monor, 2016.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Eörsi László: A „Baross Köztársaság” 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2011.

Eörsi László: Adalékok az 1956-57-es ellenállás történetéhez. In Valuch Tibor–Bak János–Gyurgyák János (szerk.): Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben. 1956-os Intézet–Osiris Kiadó, Budapest, 1995. 486–491.

Kiss István Gábor pályája

Idézetek

Dóczi Dénes így vallott arról, hogy miért szállítottak át berendezési tárgyakat a Péterfy Sándor utcai kórházba a Köztársaság térről a pártház ostroma után:

„Ezzel kettős célom volt: egyrészt a társadalmi tulajdon védelme, másrészt a kórház megsegítése. Ugyanis láttam, hogy a pártházban lévő tárgyakat az emberek kihordják az épületből, és elviszik. Ugyanakkor tudomásom volt arról, hogy a kórház bizonyos cikkekben hiányt szenved, és ezt a hiányt szerettem volna csökkenteni.”

In: A „Baross Köztársaság” 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok. 1956-os Intézet – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – L'Harmattan Kiadó. Budapest, 2011. 284.

Dóczi Dénes a szovjet beavatkozás után is kiállt a forradalom eszméi és azok képviselői mellett:

„1957 elején a munkahelyemen olyan röplapot találtam, amely ellenséges emlékként jellemezte a munkástanács-tagokat. Több írógépről mintát vettem, de nem tudtam megállapítani, ki készítette. Kb. két hét múlva az üzem párttitkára ezért felelősségre vont, amiért durva, egymást sértegető vita keletkezett közöttünk”.

In: A „Baross Köztársaság” 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok. 1956-os Intézet – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – L'Harmattan Kiadó. Budapest, 2011. 284.

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1958. október 07., kedd

Tétlen „nemzetféltők”

„ (...) Két esztendeje sincs, hogy véres ellenforradalom után sebekkel borítva kellett gyorsan talpraállani, és folytatni a művet, a szocialista építést, mely ennek a nemzedéknek kötelessége hazája és kora iránt, de nem kevésbé önmaga iránt is. (...) ”

Felszabadulási ünnepség Békéscsabán

Hétfőn Békéscsabán és Békés megye több helységében a felszabadulás 14. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek. A békéscsabai szovjet hősi emlékművet a párt, a tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ és a többi tömegszervezet, továbbá az üzemek és az intézmények képviselői megkoszorúzták. (MTI)

Tíz éve halt meg Bíró Mihály, a forradalmi plakátművészet mestere

„ (...) A 19-es proletárforradalom és a Magyar Tanácsköztársaság plakátművészetének alaphangját adták meg Bírónak férfias, a forradalmi eszmét magvas tömörséggel és mély belső hittel kifejező plakátjai. (...) ”