Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Pércsi Lajos

Portré

„A Határőrség adóközpontjának megbénításával kapcsolatban a Határőrség Főparancsnokság elvesztette csapatai felé – valamint a társfegyvernemekkel – tartott rádió-hírközlési lehetőségét. (...) Az adóközpont megbénítása így felmérhetetlen erkölcsi zavart idézett elő, s meggátolta annak lehetőségét, hogy az ellenforradalom ideje alatt egységben és teljes vezetés alatt álló Főparancsnokság a csapatai felé parancsokat adhasson.” Ez áll a Pércsi Lajos és társai per egyik szakértői véleményében a Hármashatár-hegy rádió adó-vevő állomásának 1956. november 4-i megrongálásáról. A Schmidt-kastély fegyveresei által elkövetett akció volt az egyik fő vádpont a perben, s nem volt kétséges, hogy a kastély egykori parancsnokának, Pércsi Lajosnak a kádári megtorló gépezet milyen sorsot szán.

Pércsi Lajos 1911-ben Földesen született. Kovácsnak tanult, de sorkatonai szolgálat, majd négy év továbbszolgálat után úgy döntött, hogy hivatásos katona lesz. 1955-ben őrnaggyá nevezték ki, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Tanintézeti Csoportfőnökségén teljesített szolgálatot.

A forradalom híre Kiskunhalason érte, ahol szabadságát töltötte. Budapestre csak október 29-én érkezett vissza. Két napig a Magyar Rádió épületében tartózkodott, ahol részt vett az előállított ÁVH-s tisztek kihallgatásában. November 2-án a VIII. kerület katonai parancsnoka, Solymosi János ezredes helyettese lett. Másnap hazalátogatott. A november 4-i szovjet támadás hírére gyalog próbált meg visszajutni az alakulatához, majd – tudomást szerezve Nagy Imre felhívásáról – az óbudai Schmidt-kastélyban gyülekező fegyveresekhez csatlakozott, ahol átvette a parancsnokságot. A II. kerületi Forradalmi Bizottmány kérésére elrendelte a rádióállomás elleni akciót, majd nekilátott, hogy katonai alakulattá formálja a 100-120 fős fegyveres csoportot. Megszervezte a kastély őrzését, szabályozta a fegyverhasználatot. Járőröket küldött többek között a Flórián tér környékére, illetve a Lajos utcai iskolához; utóbbi helyszínen emberei tűzharcba keveredtek a szovjetekkel. November 5-én hazament a lakására, és többé nem tért vissza a Schmidt-kastélyba. November 16-án – miután nem írta alá a tiszti nyilatkozatot – leszerelték. 1957. május 31-i letartóztatásáig a MÁV-nál dolgozott.

Szervezkedés vezetése, valamint felbujtói minőségben robbantással elkövetett társadalmi tulajdon elleni bűntett vádjával első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Jáger László vezette tanácsa halálra ítélte. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Ledényi Ferenc hadbíró ezredes vezette különtanácsa 1958. május 8-án az ítéletet helybenhagyta. Május 10-én végezték ki.

Idézetek

Pércsi Lajos vallomása arról, hogy milyen körülmények között csatlakozott a felkelőkhöz, és hogyan vált a vezetőjükké: „(November 4-én hajnalban) több tiszt elvtárssal és katonával találkoztam, akik azt mondták, hogy Nagy Imre, az akkori miniszterelnök rádión bejelentette, hogy a szovjet csapatok megtámadták a várost, és felszólította a hadsereget az ellenállásra. (Ezután) polgári ruhás személyek felszólítottak, hogy menjek velük (...). Később tudtam meg, hogy a Schmidt-kastélyhoz mentünk. (...) Mikor katonai egységgé átszerveztem az ott lévőket, közöltem velük, hogy én leszek az egység parancsnoka, elfogadnak-e parancsnoknak. A jelenlévők igennel válaszoltak”. Eörsi László: Budapest ostroma, 1956.

Pércsi Lajos így buzdította az általa katonai egységekbe szervezett felkelőket 1956. november 5-én: „Ez az ország a mi országunk, ezt nekünk kell megvédeni, ezt nem teszi meg helyettünk sem Amerika, sem senki”. Karacs Zsigmond: Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói.