Mi alapján választották ki a halálra ítéltek közül ezt az ötvenhat életutat?
Az 1956-os megtorlás a huszadik század magyar történelmének legkegyetlenebb megtorlása volt. 225 halálos ítélet született kifejezetten '56-os ügyekben. 1956 ugyanakkor nagyon sokszínű volt. Rendkívül különböző politikai, világnézeti vagy családi háttérrel kerültek emberek a forradalom sodrásába. Amikor az 56 életpályát kiválasztottuk, akkor ezt a sokszínűséget szerettük volna megmutatni. Láttatni, hogy volt egy olyan történelmi csomópont '56-ban, amikor nagyon sokan emelték fel a szavukat a szabadságért. A közös pont pedig, hogy mindannyian elutasították a diktatúra embertelenségét; de mint mondtam: nagyon különböző elgondolásokkal csatlakoztak a forradalomhoz.
Jó példa lehet erre az újpesti forradalmárok ügye: ebből a csoportból 33 embert vittek a bíróság elé, és hét halálos ítélet született. Köztük volt olyan határon túlról származó, kikeresztelkedett zsidó ügyvéd, aki a forradalom napjaiban keresztény pártot akart alapítani, de mérsékelt nézetei miatt háttérbe szorult, és helyét a vezetésben egy kifejezetten szovjetellenes antikommunista vette át, akinek Nagy Imre kormánya sem volt elfogadható. Mind a ketten az életükkel fizettek.
Milyen dokumentumokra támaszkodhatnak a kutatás során? Milyen részletesek, s feltártak ezek a periratok?
A periratok kutathatóak. Nagyon sok minden kutatható most már '56-tal kapcsolatban, bár töredékesek az anyagok. Vannak visszaemlékezéseink is. Ami nehézséget okoz, hogy a megtorló diktatúra által ránk hagyott iratanyagból kell dolgoznunk. S ez egy módszertani kérdés. Tehát ha azzal a fogalomkészlettel, és azok szerint a szempontok szerint összegezték a vallomásokat amely a kegyetlen és brutális ellenforradalmat próbálta bebizonyítani, akkor azokból nehéz kiszűrni a valós momentumokat. Ügyelnünk kell arra, hogy ne a kádári megtorló gépezet által megkonstruált ellen-mítoszt mondjuk újra, hanem közelebb jussunk '56 lényegéhez. Ezekben az életpályákban tulajdonképpen benne sűrűsödik az egész magyar huszadik századi történelem.
Hatvan év telt el, élő tanúi már alig vannak ennek a korszaknak.
Valóban, de szerintem ez talán kellő távolság ahhoz, hogy az emlékezetből történelem legyen. A történészek feladata szerintem most az, hogy az egykori ötvenhatosok mozgatórugóit, életpályáit újra közel hozzák a társadalomhoz. Ezek a történetek színesek, érdekesek, sokban közülük egy-egy regény sűrűsödik össze. Egy-egy életpályán keresztül nem csak '56-ot tudjuk megérteni, hanem egész egyszerűen meg tudjuk érteni a mánkat is. A mai közbeszédünk, problémáink a történelmünkben gyökereznek. 1956 pedig a kikristályosodási pontja a huszadik századi történelmünknek, s az akkor fontos szerepet vállalók egy nagyon sajátos és széles metszetét adják a magyar társadalomnak.
Felnőtt egy generáció, amelynek már nem személyes élménye a diktatúra. Miként lehet számukra megmutatni, érdekessé tenni '56 történéseit, lényegét?
Azt hiszem úgy, hogy nem egy kimerevített képet adunk a forradalomról. A cél, hogy láttassuk: hatvan évvel ezelőtt olyan fiatalok vettek részt a szabadságharcban, akik még néhány nappal azelőtt sem hitték, hogy a barikádokon harcolnak majd, röplapokat gyártanak, sebesülteket szállítanak. Ezek életszagú történetek. Nem egyenes hőstörténetek. Egészen hétköznapi emberek történetei, akik ezekben a napokban sokszor a saját korlátaik fölé tudtak emelkedni. Ebben az értelemben mégiscsak hősök lettek, és az életüket áldozták a szabadságért. Ha sikerül ezeknek a személyes momentumait megmutatni, akkor az sokak számára átélhetővé teszi majd ezeket az eseményeket.
Az Arcok '56-ból című műsorunkat minden hétköznap 8 óra 20 perckor, majd a reggeli portré ismétlését délután 16 óra 20 perckor hallgathatják meg.