Szeitl Blanka beszámolt arról, hogy a Tárki 2015 októberében végezte az adatfelvételt, de 1993 óta megegyező módszerekkel mérik a migrációs szándékot. Azt találták, hogy bár a magyar lakosság migrációs potenciálja a 90-es évekhez képest a 2000-es évek elejére megnőtt és - a 2010-ben tapasztalt töréstől eltekintve - 2012-ig előbb nőtt, majd 2014-ig csökkent, azóta kis ingadozással a 10-14 százalékos szinten maradt. A kivándorlást tervezők aránya pedig 2014-ig 5-6 százalék között ingadozott.

"2015 áprilisában a migrációt tervezők aránya a korábbiak kétszerese volt, ami kifejezetten magas és meglepő számot jelentett. Ez októberre összességében változatlan maradt" - jelezte a tanulmány szerzője.

Szeitl Blanka elmondta, hogy rövid távú munkavállalási migrációs potenciált, kivándorlást és hosszú távú munkavállalási terveket egyaránt mért a Tárki. Mindhárom típusban azt találták, hogy leginkább a Dél-Alföldön és a Nyugat-Dunántúlon élők esetében magasabb ez az arány.

"Ugyanúgy magasabb ez az arány az érettségivel, illetve a diplomával rendelkezők körében, a tanulók és a munkanélküliek esetében - utóbbiaknál 27 százalékos tervezett migrációs arányt látni" - ismertette. Hozzáfűzte, hogy körülbelül a tanulók háromnegyede tervezett rövid vagy hosszú távú munkavállalást külföldön.

"A politizálást tekintve a szélsőséges véleményt képviselők körében tapasztalhatók nagyobb arányban migrációs tervek" - mutatott rá a kutató.

A pártpreferencia alapján tapasztani még különbségeket: a Fidesz-KDNP, illetve az MSZP szavazói körében alacsony, a választ megtagadók, a bizonytalanok és a Jobbik-szavazók körében magasabb a migrációs hajlandóság. Emögött azonban olyan más tényezők is húzódnak, mint az életkor hatása" - jegyezte meg Szeitl Blanka.

A felmérésből az is kiderült, hogy a migrációs hajlandóságot mutató csoportok az országon belül is hajlandóbbak lennének a költözésre és az ingázásra.