A Heti Válaszban arról lehet olvasni, hogy az utóbbi években fontos változás történt a magyar családokban: a diplomás szülőknél általánossá vált, hogy a férfi is kiveszi a részét a gyereknevelés nőiesnek tartott részéből is. Ma már gyakori, hogy az apa pelenkázza a gyermeket, ő fürdeti a csecsemőt. Regász Mária családjoggal foglakozó ügyvéd ezzel magyarázza, hogy az apák egyre gyakrabban az anyával megromlott kapcsolat esetén sem hajlandók visszatérni a hagyományos apaszerephez, és lemondani a gyerekkel kialakult bensőséges kapcsolatukról, inkább a végsőkig harcolnak. Vagyis a családoknál egyre inkább terjed a skandináv modell, amelyben még a szülési szabadságot is megosztva veszik ki a szülők. A magyar jog viszont nem követi elég gyorsan ezt a változást. Mintha még ma is a hetvenes években járnánk: a szülők vagy megegyeznek vagy harcolnak a gyerekért. A sokszor évekig tartó pereskedés után oda jutnak, ahonnan elindultak, 90 százalékban az kapja meg a gyereket, akinél a per kezdetén volt. Vagyis a rendszer azt a szülőt jutalmazza, aki kisajátítja a gyereket. Ezt megtehetik, mert az állam nem nyújt tényleges segítséget sem a gyermeknek, sem a szülőknek.

A Figyelő arról közöl összeállítást, hogy ez év szeptembertől nem csak a drog és a prostitúció kerül be a tagországok statisztikájába, számos más elszámolási változás jön. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat előírta a tagországoknak, hogy mindenféle legális vagy illegális droggal, prostitúcióval vagy bűnözéssel kapcsolatos tevékenységet szerepeltetni kell a GDP-ben. Ha tranzakcióról van szó, amely a felek közös megegyezése révén jön létre, akkor azt be kell venni a statisztikába. Így például a kábítószerek vásárlása vagy az orgazdaság is idetartozik. Mielőtt bárki is elkezdhetett volna vitatkozni arról, hogy ezzel legalizálta-e az unió a drogot vagy a prostitúciót, az Eurostat sietett kijelenteni, hogy a GDP nem erkölcsi mérce.