Tölgyessy Péter alkotmányjogász szerint a nyugati világban 1945 után kialakult egy széles egyetértés a jogállamról és a piacgazdaságról. Magyarország ezt a mintát vette át és követte 1990 után, a jogi finomságokat pedig, mint például az Alkotmánybíróság léte, nem is értette a széles közvélemény.

A rendszerváltó reményekből óriási kudarctörténet lett - mondta Tölgyessy. "Magyarország ma kicsit távolabb van Ausztriától, mint volt 1990-ben" - jelentette ki.

Erre a kudarcra adott válaszreakció volt az a politikai válság, ami bekövetkezett - mondta a politikai elemző, aki szerint azóta egy alkalmazkodás indult el a tartósnak tűnő válsághelyzetre. 2010 előtt minden szinten eluralkodott a válság, és, mint fogalmazott Tölgyessy Péter: az értelmiség elbutult, az addig meglévő konszenzust pedig a magyar társadalom felmondta.

Úgy vélte: azt még nem tudni, hogy a magyar eset egyedi-e, "vagy pedig a többiek majd követnek". Ami Magyarországon történik, az felmondása az eddigi alapkonszenzusnak.

Tölgyessy Péter úgy véli, a Kormány egy olyan gazdaságpolitikát csinál, ahogy azt egy átlag magyar elképzeli: nem a piaci és jogállami viszonyok működnek, hanem a társadalmi igazságosságra vonatkozó elvárások.

"A jó dolog történjen meg, és a hatalomnak, a jó vezetőnek, az erőskezű vezetőnek joga van átlépni akár jogszabályon, akár normán, bármin, csak az eredmény fog majd minket igazolni."

Az elemző emlékeztetett arra, hogy a vállalkozói szférát a normál kivetésekhez képest mintegy négyszer annyi különadóval sújtják. Azonban mindegyik alkotmányossági aggályokat vet fel.

Tölgyessy szerint a jogalkotó úgy teremti meg a szabályokat, hogy előre tudja, melyik vállalatra mennyi adót akar kivetni.

Tölgyessy Péter szerint az új gondolkodás része az is, amelynek az az alapvetése, hogy mi, magyarok azért vagyunk ekkora bajban, mert a külföldiek lenyomnak. Egyébként pedig mi vagyunk a legjobbak. Az alkotmányjogász szerint ez a tétel talán már Szent István óta él a magyarokban.

Ebben a logikában az is benne van, hogy át kell alakítani a tulajdonviszonyokat, jórészt a külföldiek rovására - mondta az elemző. Ez nem államosítás a szó szoros értelmében, hanem "átirányítás, de ezt nem lehet jogállami módon megteremteni".

A politikai elemző úgy fogalmazott: a hatalom gyakorlóiban egy szkepticizmus is volt a jogállami megoldásokkal szemben, ezért személyekben próbálta megszállni a jogállami intézményeket. Azonban rájöttek arra, hogy ez nem elég.