A rendszerváltás óta egyetlen kormány esetében sem fordult elő, hogy a parlamenti többség a ciklus félidején túl is meg tudta tartani előnyét politikai ellenfeleivel szemben. A gazdasági világválságban súlyos hagyatékkal induló második Orbán-kormány példanélküli sikerét annak köszönheti, hogy míg a Fidesz-KDNP a politikai erőtér centrumában helyezkedik el, addig egyetlen ellenzéki párt sem tudta táborát a legtöbb társadalmi csoportba ágyazni - írja a Nézőpont Intézet.

A parlamenti pártok szimpatizánsainak korcsoportok szerinti vizsgálata is azt bizonyítja, hogy a kormánypártok sikeresen képviselhetik a középosztály és a nyugdíjasok meghirdetett szövetségét - derült ki az intézet 2012. február 16. és március 5. között, 2000 fő személyes megkeresésén alapuló, a magyarországi felnőtt lakosságot kor, nem, iskolai végzettség és lakóhely szerint reprezentatív kutatásából.

Míg a Fidesz-KDNP táborának korcsoportok szerinti megoszlása megfeleltethető a teljes felnőtt magyar lakosság karakterének, addig a Magyar Szocialista Párttal szimpatizálók körében a hatvan évnél idősebbek (41 százalék), a Jobbik esetében pedig a negyven évnél fiatalabbak reprezentáltak erősen felül (49 százalék).

Településtípusok szerint is érvényesül a Fidesz-tábor "középre húzása", hiszen 19-19 százalékuk él Budapesten, illetve valamelyik megyei jogú városban, 26 százalékuk egyéb városban, 36 százalékuk pedig községekben. Az ellenéki pártokra kevésbé jellemző a kiegyensúlyozottság, hiszen az MSZP és az LMP szimpatizánsainak karaktere inkább urbánus (a szocialista tábor 18 százaléka, a Lehet Más a Politika szimpatizánsainak 33 százaléka fővárosi, 27-19 százalékuk pedig megyei jogú városban lakó). A Jobbikkal szimpatizálók 70 százaléka ezzel szemben inkább kisvárosban, vagy községben élő.

Gazdasági aktivitás

Szembetűnő, hogy ha gazdasági aktivitás szerint is megvizsgáljuk a parlamenti pártok szavazótáborait, akkor a Fidesz-KDNP esetében körvonalazódik a gazdasági világválság kormányzati megoldásában egyaránt érdekeltek, munkavállalók, munkanélküliek és egyéb inaktívak (például nyugdíjasok, diákok, gyesen, gyeden lévő szülők) összefogása is.

A kormánypártokat támogatók 57 százaléka dolgozik, négy százaléka munkanélküli, 39 százaléka pedig az egyéb inaktívak közé sorolható. A Magyar Szocialista Párt táborában a munkások aránya jelentősen alulmarad az átlagtól, amivel párhuzamosan a "nyugdíjas rétegpárt" képe erősödik a baloldal esetében. A Jobbik szimpatizánsai körében háromszor nagyobb a munkanélküliek aránya, mint a korábbi és jelenlegi kormánypártok esetében (12 százalék).

Az egyes parlamenti pártok szimpatizánsainak médiafogyasztási szokásait vizsgálva kiemelhető, hogy átlagosan leginkább a televíziót, majd az újságokat tartják fontos információforrásnak, előbbieknél kevésbé pedig a rádiót és az internetet.

A vizsgált kép azonban szintén hordoz érdekes részleteket: a Jobbikkal szimpatizálók a televíziót, a szocialista tábor az internetet, az LMP-t támogatók pedig a rádiót és az újságokat tartják kevésbé fontos információforrásnak.

Tanulságos továbbá a különböző pártok szimpatizánsainak Facebook-használati szokásai közötti különbségek is. Míg az MSZP és a Fidesz táborának 51-55 százaléka tagja a közösségi portálnak, addig az LMP és a Jobbik támogatóinak 61-63 százaléka. A Facebook-ot használó szimpatizánsok közül a kormánypártok táborának harmada, az MSZP-jének 42 százaléka, a Jobbikénak 46 százaléka, az LMP-jének pedig 55 százaléka látogatja az oldalt napi rendszerességgel (rendre 34-41-34-21 százalék pedig hetente többször).