"A legfontosabb, hogy ne csináljunk újabb adósságot. Ennek feltétele az alkotmányozás őszintesége." - írja Sólyom László. A volt köztársasági elnök szerint az új alaptörvénnyel "a rendszerváltás szimbolikus adósságát törlesztjük", erre, valamint az újrakezdés közérthető kifejezésére szerinte elsősorban a preambulum kínálkozik.

Sólyom László úgy véli: 1989-90-ben világos volt, hogy az akkori rendszerrel és alkotmányával szemben új alaptörvényt kell alkotni. Mint írja: ma "nincs mi ellen alkotmányozni". Szól arról is, hogy a rendszerváltás óta mintegy 30-szor nyúltak az alkotmányhoz, ahogy fogalmaz: "szükséges időnként hozzáilleszteni az alaptörvényt a kor követelményeihez, de "elgondolkoztató az a könnyedség (...), ahogy hozzányúltak". Épp ezért szerinte az új rendelkezéseknek meg kell nehezíteniük az alkotmánymódosítást, és rendkívüli feltételekhez kell kötni egy új alkotmány létrehozását is.

A volt köztársasági elnök a lehetséges újítások között felveti, hogy megjelenhetne az alkotmányban az életfeltételek fenyegető romlására adott válasz, a fenntartható fejlődés követelménye, vagy például a jövő nemzedékek iránti felelősség. Szerinte az élettudományok, a genetika, a biológia beavatkozási lehetőségei az emberi életbe és személyiségbe az alkotmány emberképének új megfogalmazását vetik fel, és szimbolikus jelentősége volna a magyar állam és a kulturális nemzetként felfogott teljes magyar nemzet viszonya meghatározásának. Ennek tükörképe a hazai kisebbségek jogállásának újrafogalmazása - írja.

A jelenlegi kétharmados kormánytöbbségről úgy vall: "Egyszeri, bármilyen valóságos, de mégis rendkívüli politikai helyzetet alkotmányba foglalni azonban hosszabb távon akadálya lehet a normális kormányzásnak".