Tölgyessy Péter szerint a jobboldalon nem kevesen örvendenek a régóta kívánt szabályozási elképzelések törvénybe foglalásának: a történteket a húszéves médiaháború megnyerésének látják. A baloldalon viszont a sajtószabadság szabályos megsemmisüléséről beszélnek. A törvény ellen tiltakozott az EBESZ sajtóbiztosa. Ám az Európai Unió bizottsága, régi gyakorlatát követve, belügynek tekinti a média rendjét.

Megkövesedett, cinikus elit

Az elemző az MR1, Kossuth Rádióban úgy fogalmazott: Közép-Európában egyedülálló módon hazánkban a rendszerváltás után alig változott a régi rend végének médiaszerkezete, általában maradtak médiasztárjai, újságjai. Magyarországon a változások már korábban elkezdődtek: az ötvenes években, a hatvanas évek elején még totálisan ellenőrzött újságírás apró lépésekkel a nyolcvanas évek derekára részben felszabadult, de sosem lett igazán szabad. Fokozatosan kialakult a véleményformáló erejére büszke, a hatalom elvárásai és a közönség között lavírozó, a pártvezetést mélyen lenéző, de hozzá mégis hajlékonyan igazodó, cinikus sajtóelit. A kezdetek direkt agitációjához képest ez követhetőbb újságírást és szabályos nyelvi forradalmat hozott, ami élhetőbbé tette a rendszert, előrevitte a reformok ügyét, ám ezzel nagyban támogatta a Kádár-rendszer elfogadottságát is. Tölgyessy emlékeztet: a médiaelitnek jelentős szerepe volt az államszocializmus bajainak tudatosodásában, a maga módján a sajtó rész vett a demokratikus fordulatban. Különösen érdemi befolyása volt 1985-88 között. Ezzel egy időre nagyra nőtt a vezető véleményformálók tekintélye is.

Az alkotmányjogász kitért arra is, hogy a médiaelit a rendszerváltás után a nyolcvanas években megszerzett pozícióit akarta tovább erősíteni: úgy kívánta növelni függetlenségét, hogy továbbra is döntő módon befolyásolja a közügyek vitelét. Ez a szándéka viszont élesen ütközött az immáron szabad választásokon kormányzati felhatalmazást kapott jobboldali kormány küldetésével. A választási eredményben a nemzet régi értékeihez való visszatérést látó Antall József, önerejében bizakodva, egy darabig még valami modus vivendit remélt a sajtóelittel: annak egy részét megnyerni, és nem legyőzni remélte. Így az új miniszterelnök elfogadta az akkor még rendszerváltó SZDSZ javaslatát: a sajtószabályozás angolszász modelljének átvételre. Ez a modell a BBC elveinek megfelelően a hatvanas évek európai demokráciáinak jobbára kormány- vagy párttelevíziói helyett távolságtartóbb közszolgálati médiát ígért, a nyomtatott sajtóban pedig állami beavatkozástól mentes teljes véleményszabadságot intézményesített. A sajtószabadság egyesült államokbeli elveit követve fogalmazódott a magyar Alkotmány, és ezen az alapon hozta döntéseinek sorát a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság is.

Tölgyessy Péter szerint ez a rendezés nagyban segítette az örökül kapott sajtóviszonyok fennmaradását. Nemsokára fel is álltak a máig ható frontvonalak: akiknek megfeleltek a létező erőviszonyok, azok pártállami előéletüktől függetlenül a sajtószabadság, a szerves, autonóm fejlődés ádáz híveivé szegődtek; akik pedig a létező sajtóviszonyokon fordítani akarnak, általában messze több eszközt kívánnak adni a saját kormányuk irányította államnak. Hozzátette: a sajtószabadság szent eszméire hivatkozó baloldal valójában meg akarta magának tartani a véleményirányítás múltból maradt monopóliumát, viszont a sokszor agresszíven fellépő, a törvényeket kijátszó jobboldal elvileg a társadalom véleményszerkezetének inkább megfelelő sokszínűbb sajtó felé vitt volna. Ám közben a háborús logika örvénye egyre inkább magával ragadta a média egészét, a hazai nyilvánosság mind kevésbé lett alkalmas alapfeladatai betöltésére.

Tölgyessy emlékeztetett: a kilencvenes évek legelején a magyar sajtó túlnyomó hányada még értékeiben, nyelvében, világlátásában a baloldal valamelyik irányzatához kötődött, a választásokon többséget kapott új legitim jobboldali hatalom pedig alig talált olyan fórumot, amelyben igazán magára ismerhetett volna. A régi véleményformálók többsége lényegében azonnal támadni kezdte az igencsak más kultúrájú kormányzatot. A magát toleránsnak vélő reformértelmiség zöme elejétől fogva végletes állításokkal bombázott minden tőle kicsit is különböző kultúrájú közéleti szereplőt. Ám az ellenoldal se sokat tétovázott: már 1989 nyarán előhozta a százesztendős radikális tételt a gyökértelen nemzetrontó budapesti sajtóvilágról. A küldetése hitében megbicsaklott jobboldal már 1990 őszétől erővel kívánt változtatni a számára érthetően elfogadhatatlan sajtóviszonyokon.

Megtört baloldali sajtó

Tölgyessy Péter szerint a régi sajtóelit ereje éppen az annyira vágyott kétharmados Horn-kormány idején tört meg. Horn Gyula vérbeli politikusként szavazói akaratára hagyatkozva elődjeihez hasonlóan lépett át a régi véleményvezéreken. De ami ennél is fontosabb: az 1997 őszén nekilendülő kereskedelmi média gyorsan átformálta a sajtót. A sok pénzt keresni akaró bulvár televíziózás cégei nemigen tudtak mit kezdeni a régi idők médiaszemélyiségeivel, inkább olcsó bérű, jóarcú fiatalokat alkalmaztak "betanított" munkára. A hírműsorokból is szappanoperát, izgalmas, ám gyorsan felejthető akciófilmet formáltak. A jobboldalon a sajtó által leginkább támogatottnak gondolt párt, az SZDSZ 1998-ban összeomlott, ellenben a csúnyán elnyomottnak látott Fidesz győzött a választásokon.

A máig ható alapképlet Tölgyessy szerint már ekkor megfogalmazódott: a jobboldal kudarcainak fő oka nem a nehéz helyzetben történő esendő kormányzás, hanem a választókat módszeresen manipuláló ellenséges sajtó. Sikeres jobboldali kormányzás addig elképzelhetetlen, amíg nem szerzi meg magának a jobboldal a közszolgálati televíziózást és rádiózást, nem épül ki mögötte a hozzá tűzön-vízen át lojális média. A törvény erejénél fogva nem kötelezik a sajtó egészét a kormányzati munkáról történő tisztes tájékoztatásra, és a véleménycikkekben megbántott jobboldaliak nem válaszolhatnak az adott lapban hasonló terjedelemben a sértő állításokra. Emlékeztetett: a jobboldali sajtó teljes nagyságában az Orbán-kormány alatt épült ki. Az elektronikus média konszenzuselvű szabályozását könnyedén megkerülő hatalom elfoglalta a közszolgálati intézményeket. Továbbá részben állami pénzből, részben a hozzá közel álló tőkéscsoportok eszközeivel szabályos jobboldali médiabirodalmakat teremtett.

Tölgyessy arra is felhívta a figyelmet, hogy az emberek többsége elfordult a kifejezetten politikai nyilvánosságtól, a maradék közönség jelentős hányada is előítéletei megerősítését várja újságjától. Ám akadnak előrevivő fejlemények is: a technikai fejlődés következtében sokkal több a televíziós és a rádiós csatorna. Rohamosan hódít az internet, amely máris a tájékozódás legfőbb fóruma az érdeklődő közönség jelentős részében. Az internet alulról szerveződő világban jelentéktelen pénzzel neki lehet indulni. A mára sokban intézményesült online sajtó kevésbé pártelvű, de a rádiók egy részében is nagyobb a tárgyilagosság. A hazai nyilvánosság egyik legígéretesebb újdonsága Tölgyessy szerint az önreflexióra képes fiatal jobboldal megjelenése az interneten.

Rátérve a jelenlegi állapotokra, Tölgyessy Péter azt mondta, hogy kétharmados Fidesz-hatalom idején bizonyosan erős többségi helyzetben lesz Magyarországon a jobboldali sajtó. A kormánytöbbség új törvényjavaslataival, mégis mintha a kilencvenes évek médiaháborúját kívánná megnyerni. Az Alkotmány már elfogadott újraszövegezése nemigen akarhat mást, mint alkotmányossá tenni a sajtó sokszínűsége érdekében az állami beavatkozást. Megalapozni óhajtja a jobboldali gondolat terjesztésének állami támogatását, és támasztékot remél adni a sajtó rigorózusabb állami ellenőrzésének. Az új szöveg, meglehet, arra is eszköz lehet majd, hogy megkérdőjelezhető legyen az Alkotmánybíróság sajtószabadságot védő kifinomult határozatainak további érvénye.

Szakítás a BBC-modellel

Az új szabályozás szakít a konszenzusos médiatestületek összesen mintegy százötven fős, nyilvánvalóan csődöt mondott rendszerével, és helyettük a jelenlegi hatalom kiválasztott testületi többség kezébe tenné az elektronikus média felügyeletét, a csatornákra kiírt pályázatok elbírálását, nem kevesebb mint kilenc esztendőre. A BBC-modellel szakítva a törvényhozó gyengíti a közszolgálati média intézményeinek önállóságát, annak vezetőit folyamatos médiatestületi kontroll alá helyezi. Általa úgy léphetnek be a médiaháború jobboldali hősei a közszolgálati médiába, hogy közben az ezek működésért viselt kormányzati felelősség továbbra se lenne világos. Az új szabályozás bizonytalan jogi fogalmak alapján jogalapot adna a "jó erkölcsbe ütköző" bulvármédia szigorúbb hatósági megrendszabályozására. Tölgyessy emlékeztet: a tervezett rendezés regisztrációs kötelezettséget írna elő az intézményesültebb internetes fórumok számára. Elfogulatlan tájékoztatást rendelne el a kormány tevékenységéről az egész sajtó részére. Viszont mai tudásunk szerint alighanem lemondana a válaszadás, korábban az Alkotmánybíróság vétója következtében megannyiszor sikertelenül törvénybe foglalt jogáról.

Az elemző úgy fogalmazott: az új médiarendezés nem szünteti meg Magyarországon a sajtószabadságot. Ám reményei szerint törvényekben kodifikálná a tartós jobboldali médiatúlsúlyt hazánkban. Ez az igény azonban szükségképpen radikalizálja az ellenvéleményen levőket. Akik nem érhetik be kevesebbel, mint az egész rendszer tagadásával és újabb média-rendszerváltás követelésével. Az évtizedes jobboldali vágyakat, mítoszokat beteljesítő szabályozás most elégtételt ad a sokáig lenézett jobboldali újságíróknak. De, ha ők most egyszerre téríteni kezdenének, az hosszabb távon csak gyengítheti a jobboldalt a személyes szférája megsértésére igencsak érzékeny országban. Tölgyessy Péter szerint az erőteljesebb állami befolyásolás eszköztárának kiépítése mindenképpen növeli a kormány hatalmát, de ezzel önmagában nem oldja meg a hazai nyilvánosság szerteágazó gondjait, hanem inkább csak mélyíti annak bajait. A hagyományosan ellenzéki kultúrájú Magyarországon nem igazán okos megszorongatni az ellenzéki sajtót.