A Gyurcsány Ferenc 2009. március 21-i lemondását követő egy hétben, a rendszerváltás óta eltelt két évtized legkínosabb közéleti komédiájában húszan kerültek szóba lehetséges miniszterelnökként. Hosszabb vagy rövidebb időre - olykor anélkül, hogy tudomást szerzett volna róla - esélyesként került be a sajtóba Bajnai Gordon, Balázs Péter, Békesi László, Bod Péter Ákos, Bokros Lajos, Felcsuti Péter, Glatz Ferenc, Gráf József, Jaksity György, Kiss Péter, Kovács László, Mészáros Tamás, Molnár Csaba, Oszkó Péter, Patai Mihály, Pongrácz Antal, Simor András, Surányi György, Takács János és Vértes András. Közülük hivatalosan "csak" Bokros, Glatz, Surányi, Vértes és Takács lett kormányfő-jelölt.

Az MSZP elnökségén belül két tábor alakult ki; az egyik támogatta az SZDSZ újabb favoritját, Bokros Lajost, a parlament feloszlatását szorgalmazó MDF akkori európai parlamenti listavezetőjét, a másik kitartott volna a Menedzserek Országos Szövetségét elnöklő Takács János jelölése mellett, vagy ha ez nem működik, akkor ez a - jellemzően polgármesterekből álló - szocialista csoport elfogadta volna az általuk 2009. szeptember hatodikára tervezett előre hozott választás lehetőségét.

A helyzet 2009. március 27-re tarthatatlanná vált. A Századvég Alapítvány és a Forsense Intézet közös felmérésében az addigi legnagyobb mértékű pesszimizmust regisztrálta. A kormánnyal elégedetlenek aránya 80 százalékra nőtt, és már az MSZP táborának 16 százaléka is a kabinetváltást támogatta. Az Economist arról írt, hogy Magyarország gazdasága az összeomlás szélén áll, mert a szocialisták képtelenek voltak megfelelő mértékű kiadáscsökkentést végrehajtani és kezelni a nyugdíjrendszerből származó óriási terheket.

Az öt jelöltből azonban egy sem vállalta el a posztot, mert vagy a másfél százalékos támogatottsága és elvileg ellenzéki pozíciója dacára ismét "királycsinálóvá" avanzsált SZDSZ vétózta meg, vagy a Fidesz maradt adós a például Surányi által kért "megnemtámadási szerződés" aláírásával.

És ekkor megszólalt Suchmann Tamás. A kiemelt fejlesztésekért felelős kormánybiztos azt mondta, hogy Gyurcsány Ferencnek távoznia kell az MSZP éléről is. Az elnök villámgyorsan reagált erre. Pártja szóvivőjén, Nyakó Istvánon keresztül tudatta, hogy szerinte az MSZP-t és a kormányt ugyanannak az embernek kell vezetnie.

Néhány órával később az MSZP megyei elnökei megbuktatták Gyurcsány Ferencet. A távozó pártvezetőt újságírók és kormányellenes tüntetők várták az MSZP székháza előtt.

Közben odabent a párt elnöksége és megyei vezetői megállapodtak abban, hogy Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztert jelölik kormányfőnek. Gyurcsány pedig talán még haza sem ért, amikor hívei a blogjában már arra biztatták, hogy azonnal alapítson új pártot. A politikus ezt nem tette meg, és nem vett részt frakciójának aznap esti ülésén sem, amelyen a kiszivárgott hírek szerint a szocialista képviselők Bajnai mellett újra felvetették Gráf József jelölésének lehetőségét, dacára annak, hogy az agrárminiszter egyszer már elmondta, hogy nem vállalja a miniszterelnökséget, mert a válságkezeléshez nem rá, hanem egy közgazdászra van szükség. Az SZDSZ ügyvivői testületének többsége pedig Bajnai Gordon kinevezését ellenezte.

A Fidesz pedig ezt az egész cirkuszt. Szijjártó Péter pártszóvivő egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a szocialisták nemcsak saját magukat, hanem egész Magyarországot nevetségessé tették, Navracsics Tibor frakcióvezető pedig egy lakossági fórumon úgy fogalmazott, hogy Gyurcsány Ferenc elsősorban a saját szavazóit csapta be. Orbán Viktor pártelnök egy könyvbemutatón mondta el a véleményét: "csak egy másik színészt keresnek a válságkezelő Mekk mester szerepébe".

A SZDSZ-szel folytatott tárgyalások kudarcai miatt az MSZP frakciójában felvetődött az is, hogy egyedül vágnak neki a kormányfőcserének, és az SZDSZ támogatása nélkül nyújtják be a konstruktív bizalmatlansági indítványt, amelyet a képviselők egyszerű többségének, ebben az esetben 193 főnek kellett volna támogatnia. Ehhez csak három független képviselőt kellett volna meggyőzniük a szocialistáknak, akik ekkor már nem pártsemleges szakértői kormánnyal, hanem egy minél több régi emberükkel bebiztosított átmeneti kabinettel akarták kihúzni az időt a 2010-es választásokig.