Hétfőn délelőtt Nagy Imre 1958. február 5-én, a korábbi, ám félbemaradt tárgyaláson tett vallomását játszották le, amit jegyzőkönyvből olvasott fel a tárgyalás jegyzője. A hangfelvételen jól hallható, hogy Nagy Imre néhányszor kiigazítást kért, mert nem volt precíz korábbi vallomásának rögzítése. Délután kihallgatták Nagy Imrét, amelyen egyebek mellett kivizsgálták Nagy Imrének az ellenzéki Petőfi Körrel és írókkal kialakított kapcsolatát, az október 28-i memorandumát, amely először ismerte el az eseményeket nemzeti felkelésnek, valamint a koalíciós kormány megalakulását 1956. november első napjaiban.

Kedd

Gimes Miklós újságíró szenvedélyektől sem mentes tárgyalásával folytatódott kedden a Nagy Imre-per, amikor szintén kihallgatták Nagy Imre 1956-os miniszterelnököt, aki az október 30-i Köztársaság téri események megítélése miatt éles szóváltásba keveredett Vida Ferenccel, a népbírósági tanács elnökével, mondván, hogy nem állt elegendő katona a rendelkezésükre, hogy megvédjék a budapesti pártbizottság épületét.

Súlyosan esett a latba a vád szerint Gimes Miklósnak a forradalom leverése utáni tevékenysége, amikor az illegális Október Huszonharmadika című lapot szerkesztette. Ezzel kapcsolatban a bíró kirohanást intézett Gimes felé, mert "útszéli hangnemben rágalmazta a Kádár-kormányt".

Gimes Miklós védekezésében elmondta, hogy lapjában felhívta a figyelmet az ellenforradalmi erők előretörésének veszélyére, valamint azt, hogy az illegális röplapterjesztésben nem vett részt. Arra is kitért, hogy október 25-én a budapesti Kossuth téri lövöldözésről nem adtak hírt a Szabad Népnél, mert nem volt a helyszínen tudósítójuk.

Ugyanezen a napon Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány, később a nemzetőrség helyettes vezetője a tárgyalások során többször ellenforradalmároknak nevezett egyes felkelő csoportokat, ami miatt komoly vitába került Nagy Imrével a szembesítéskor.

Maléter Pál volt honvédelmi miniszterrel szemben kedden a felvétel szerint az a vád fogalmazódott meg, hogy együttműködött a felkelőkkel, és aktívan közreműködött a Köztársaság téri pártház október 30-ai ostromában.

Szerda

Szerdától péntekig tartott a tanúkihallgatások sora. Az első napon többek között Márkus István szociológust idézték be, aki elmondta, hogy az október 30-ai, a katonai diktatúra bevezetéséről szóló kiáltványt Nagy Imre is aláírta. Később a volt miniszterelnök tiltakozására megváltoztatta véleményét: kétféle kiáltvány volt, amelyből tudomása szerint az elsőt Nagy Imre elutasította, a másodikról pedig azt hallotta, hogy azt aláírta.

A vád tanúi sorában szerdán megszólalt még többek között Regéczy-Nagy László, aki a forradalom idején az angol követség sofőrje volt, és arról számolt be, hogy Nagy Imre háromszáz oldalas tanulmánya hogyan került nyugatra.

Beidézték ezen kívül Tánczos Gábort, a Petőfi Kör titkárát, Fazekas György és Bohó Róbert újságírókat, valamint Pártay Tivadar kisgazda politikust.

Csütörtök

Csütörtökön a per katonai vonatkozásait tisztázták, akkor a Maléter Pállal és Kopácsi Sándorral kapcsolatban állókat hallgatták ki. A hangfelvétel szerint tizenegy tanút hallgattak ki gyors ütemben a szocialista államrend megdöntését célzó szervezkedés vezetése vádjának alátámasztására.

Váradi Gyula vezérőrnagy - aki a Honvédelmi Minisztériumot képviselte a felkelőkkel folytatott tárgyaláson - Maléter Pált az 1956. október 29-ről 30-ra virradó éjszaka lezajlott találkozásuk alapján már a Kilián-laktanyai felkelő csapatok vezetőjének mondta. Uszta Gyula katonatiszt pedig azt a rágalmat volt hivatva igazolni, hogy Maléter vezényelt ki a budapesti pártszékház ostromához páncélosokat.

Péntek

A vád legerősebbnek szánt tanúját, Szántó Zoltánt pénteken hallgatták meg, aki a jugoszláv nagykövetségen történtekről elmondta, hogy ott optimista hangulat alakult ki: úgy vélekedtek, hogy "az újabb Nagy Imre-kormány már nincs messze". Vallomása szerint durva, szocializmus- és Szovjetunió-ellenes jelszavakat hangoztattak Nagy Imre környezetében. A tanú arról is beszélt a felvételen, hogy "a felkelés egyáltalán nem volt olyan spontán, mint amilyennek sokan ezt fel akarták tüntetni".

A népbírósági tanács elnöke, Vida Ferenc ezután két perc alatt lesöpörte az asztalról Nagy Imre és társai kérelmeit, indítványait, amelyekkel a védelmet meg lehetett volna alapozni.

Szombat

Szombaton következtek a vádlottak hivatalból kirendelt ügyvédeinek beszédei - akik közül Nagy Imre védője, Bárd Imre mondta a legvehemensebb beszédet -, ám véleményüket a bíróság nem vette figyelembe. Az utolsó szó jogán mondott beszédükben a vádlottak többsége a csaknem másfél éves pszichikai nyomás miatt megtört, csak Nagy Imre és Maléter Pál tartotta magát, bár utóbbi is sok "hibát" elismert.

Halál

A per utolsó napján, vasárnap került sor az ítélet kihirdetésére és indoklására. A halálraítéltek közül Nagy Imre nem kért kegyelmet, hanem jelképesen a magyar néphez és a nemzetközi munkásosztályhoz fellebbezett. Gimes Miklós és Maléter Pál pedig hiába kért kegyelmet.

A halálos ítéleteket 1958. június 16-án hajnali öt óra után néhány perccel végrehajtották.