Antal Imre 1935. július 31-én született Hódmezővásárhelyen. Pedagógus szülei orvosnak szánták, de amikor unokatestvére zongoratanárnője meghallotta, hogy milyen tehetséges, más irányt vett az élete. 1947-ben a szegedi konzervatórium igazgatója, Kollár Pál felvette az intézménybe, ahol 1951-ben végzett. A család ezután felköltözött Budapestre, hogy fiú a Nagymező utcai Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában tanulhasson.

A szakiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, majd Országos Filharmónia szólistája lett.

Zeneművészként a világ különböző színpadain zenélt, és a szakma számos díjjal is jutalmazta, például kétszer kapott VIT-díjat, a bolzanói a Busoni-versenyen második lett, 1966-ban a Liszt-versenyen első, 1984-ben Erkel-díjat kapott. Szabadidejében a Fiatal Művészek Klubjában szórakozatta a többi vendéget, itt felfigyelt rá Békés József író, a televízió szerkesztője.

Antal Imre először 1965-ben állt kamerák elé a Könnyű-e együtt élni veledben, melyben házaspárok versenyeztek, majd a sikerre való tekintettel a Halló fiúk! Halló lányok! című ifjúsági műsorban, és a Köszöntőben is kipróbálhatta magát. Bár a televízióval párhuzamosan továbbra is zenélt, hamarosan derékba tört muzsikusi karrierje, ugyanis 1970-ben jobb kezének ujjai egyre többször görcsöltek be.

A televízióban többek között együtt vezette a szilveszteri adásokat Vitray Tamással, majd 1980-ban adásba került a Szeszélyes évszakok, amelyben Antal Imre partnere Kudlik Júlia volt.

A műsorok mellett Antal Imre számtalan filmben és tévéjátékban is szerepelt. 1968-ban, a Bors című sorozatban például ő alakította Dániel Edét, de a Szevasz, Vera!, a Hamis Izabella, a Szemüvegesek, a Kojak Budapesten, a Circus maximus, az Ördög vigye című filmekben is feltűnt a vásznon.

A kilencvenes években két könyve is megjelent, az 1991-es Pami tulajdonképpen egy életrajzi kötet, 2005-ben pedig az Özönvicc! került a könyvesboltokba.

A művésznél néhány éve diagnosztizáltak végbélrákot.