A karácsonyi időszak népszokásai őrizték meg legjobban a kereszténység kialakulása előtti elemeket, az ünnepre ugyanakkor nagy hatást gyakorolt a vallás is: a karácsonyi dalok közül sok népdal, jó részük pedig egykor liturgikus ének volt, ezeknek a szájhagyomány segített fennmaradni - mondta az InfoRádiónak Sándor Ildikó néprajzkutató.

A keresztény egyház kialakulása előtti téli ünnepségek középpontjában a téli napforduló állt. Az ekkori történések az akkori, mágikusan-mitikusan gondolkodó emberek számára rendkívül félelmetesek lehettek, hiszen őt még nem ismerték a természeti jelenségek tudományos magyarázatát - tette hozzá a szakértő.

Próbáltak segíteni

Azt látták csak, hogy az istenség, aki a Napot jelképezi, elgyöngül, majd meghal, hiszen egyre rövidebbek lettek a nappalok és egyre hosszabbak az éjszakák - magyarázta Sándor Ildikó.

Abban, hogy az istenség évről-évre meghal, biztosak voltak az emberek, abban azonban, hogy újra életre kel-e, egyáltalán nem lehettek azok, ráadásul a sötétségben ott voltak a gonosz, ártó erők - fűzte hozzá a néprajzkutató.

A téli ünnepségek célja az volt, hogy az emberek védekezzenek a gonosz ellen, és, hogy saját, mágikus eszközeikkel megpróbálják maguk is újrateremteni a fényességet - mondta Sándor Ildikó.

Ez szorosan összefügg a fényszimbolikával, ezért gyújtunk gyertyát, ezért van a karácsonyi díszkivilágítás világszerte jelen: ma ez a módja annak, hogy fény legyen a karácsony sötét időszakában - közölte a szakértő.

Az elemi mondanivalókat újabb és újabb eszközökkel fejezzük ki, és, ha azoknak helyük van a kultúrában, akkor nagyon tartósan fenn tudnak maradni. Éppen ezért ünnepeljük a karácsonyt évezredek óta lényegében világszerte hasonlóan, a szokások persze változtak azóta - mondta a néprajzkutató.