Kiderült, hogy ez egy rendkívül súlyos, életveszélyes agyvérzés volt. Az orvosok és a kórházak megfeszített munkát végeztek, így Kaszás Attila megkapta azt az ellátást, amely a tudomány mai állása szerint a legkorszerűbb, és amit Bécsben, Párizsban, Prágában vagy Ljubljanában is megkapnak a betegek. Ezt rutinszerűen nem vagyunk képesek megcsinálni azon zűrzavaros körülmények miatt, amelyek az elmúlt hónapokban, években az egészségügyben, az orvosok, a nővérek és az ellátó személyzet körül kialakult. Létbizonytalanság van, bizonytalanság, ami szakmailag is amatőrré tesz minket, lenyomja a színvonalat.

Szakmailag és a technikai háttér szempontjából kellett megfeszülniük a kórházaknak?

És szervezésileg. Sajnos az ilyen súlyos állapotú betegekről általában le kell mondanunk: nincs mód arra, hogy ilyen magas szintű ellátást kiizzadjon a magyar egészségügy. Ez egy borzasztó dolog, de nagyon örülök, hogy Attilánál, hála az orvosoknak, ezt sikerült megoldani. Ettől nem biztos sajnos, hogy a kimenetel pozitív lesz, de mindent megtettünk, amit megtettek volna Bécsben vagy New Yorkban. Rutinszerűen azonban nem tudjuk ezt megcsinálni, ez pedig szerintem borzalom.

Mitől jobbak az életkilátásai egy agyvérzéses betegnek nyugaton mint Magyarországon?

Mondok egy példát. Az agyvérzés leggyakoribb oka a fejlődési rendellenesség, hogy van például egy érzsák az agyon, olyasmi, mint egy léggömb. Ez egyszer csak megreped, az így kialakult állapotokat öt súlyossági csoportba lehet besorolni. Erkölcsileg és anyagilag is fejlettebb egészségüggyel rendelkező országokban ezt az érzsákot bármelyik grádusban lezárják, nehogy újra vérezzen. Magyarországon erre nincs kapacitás, nincs mód. Ezért aztán halasztani kell, ezeket a betegeket várólistára teszik. Nincsen arra kapacitás, hogy rutinszerűen az akut aneorisma ruptúrát (agyi ér repedése) az országban el tudjuk látni.