Ebben az orvostársadalomnak és az egészségügyi munkavállalói karnak különösen fontos szerepe van, hiszen az egészségügyben még annyira sem tartják be, mint egyébként. Nem véletlen, hogy minden bírói fórumhoz el kellett mennünk, és pert kellett nyernünk a Legfelsőbb Bíróságon, az Alkotmánybíróságon kellett tavaly decemberben az uniós direktívát sértő magyar jogszabályokat hatályon kívül helyezni, mert hiába kértem ezt a kormánytól, eddig nem tették meg.

Általában mennyire látja jónak a munkavállalók érdekeinek érvényesítését, akár Magyarországon, akár az unióban? Mert a munkaadók - úgy tűnik - könnyen tudják érvényesíteni az érdekeiket.

Ez nyilvánvalóan országonként változó, de azt lehet mondani, hogy a 12 utoljára csatlakozott ország tekintetében sokkal inkább gyermekcipőben jár ez a kérdést, mint a régi hagyományokkal bíró demokráciákban. És itt nekünk sok tennivalónk van még azért, hogy ki tudjuk harcolni a jogainkat.

Magyarországnak mi lenne az érdeke most, hogy a német elnökség hozzányúl a munkaidő-szabályozáshoz? Milyen irányba kellene változtatni?

Csak az egészségügyi dolgozók érdekéről tudok nyilatkozni, hiszen ezzel foglalkozom. És Magyarország érdeke, a mindenkori vezetés szemüvegén keresztül nem biztos, hogy ugyanaz. A mi érdekünk, hogy az ügyeleti időben töltött munkát fizessék ki, ez azonban megterheli a költségvetést. Az ország érdeke ezért ebben az ügyben nem tudom, hogy mi. A rövid távú érdeke nyilván az, hogy nem fizetik ki, de ha meg akarják tartani az egészségügy biztonságos működését, akkor az az érdek, hogy betartsák az uniós szabályokat.