Az ingadozó államnak számító Michiganben a Gázáért kampányoló Abdul El-Sayed lett szenátusi jelölt, legyőzve egy mérsékelt riválist. Öt amerikai szövetségi államban – Kansasben, Missouriban, Virginiában, Michiganben és Washingtonban kedden járultak az urnákhoz a regisztrált szavazók, hogy eldöntsék: ki képviseli a pártjukat a novemberi félidős kongresszusi és szenátusi választásokon.

Már most látszik, hogy több pártokon belüli csata meghatározhatja, milyen jellegű Kongresszus áll majd fel. A demokratáknak négy szenátusi és három alsóházi helyet kell elszipkázniuk, hogy helyreállítsák a többségüket.

Viszont egymással néha eléggé radikálisan szembenálló aspiránsok közül kell választaniuk képviselőjelölteket. Az egyik fő törésvonal Izrael és Gáza. Bár a mainstream amerikai politika mindig is a zsidó állam határozott szövetségese volt, a demokratáknál látványosan előretörtek azok a progresszív politikusok, akik akár készek népirtásnak nevezni a gázai háborút.

Ezzel vádolták Izraelt

Ezekre az érzésekre erősített rá Donald Trump népszerűtlen, Irán elleni háborúja, amely drágulást hozott a benzinkutakon és amelynek kapcsán még a konzervatív jobboldalon is megerősödtek azok a hangok, amelyek szerint azzal vádolták Izraelt, hogy belerángatta Washingtont a háborúba.

A voksolást a szokásosnál élénkebb figyelemmel kísérő katari Al-Dzsazíra például „az amerikai arabok történelmi szenátusi győzelmeként” vetítette elő a michigani Abdul El-Sayed jelöltté nyilvánítását. A közel-keleti médium szerint az előszeretettel az amerikai politikát befolyásoló szervezetnek nevezett Amerikai Izraeli Közügyi Bizottság, avagy az AIPAC komoly pénzeket költött az ellene folytatott kampányra.

„Vesszen az AIPAC” – skandálta erre a tömeg El-Sayed detroiti kampánygyűlésén. A tét nagy, mert, ha legyőzi republikánus ellenfelét és kongresszusi képviselő lesz belőle, az meghatározhatja a Demokrata Párt közel-keleti politikáját. El-Sayedet olyan, hivatalban lévő progresszív képviselők is személyesen támogatták a gyűlésen, mint Rachida Tlaib és Ilhan Omar.

Érdekes módon nem a pártbeli ellenfél, Haley Stevens hivatalban lévő és négy ciklust végigcsináló képviselőnő volt bírálataik célkeresztjében, hanem az izraeli-amerikai csoport, amely tagadja, hogy lobbiszervezet lenne és magát „büszke, Izrael-párti amerikaiak” csoportjaként írja le.

A Szövetségi Választási Bizottság adatai szerint az AIPAC 54 millió dollárral segítette Stevens kampányát El-Sayed ellenében. Az al-Dzsazíra szerint emellett még egy sor, az AIPAC-hoz kötött egyéb csoport támogatta a kampányát.

Missouri államban is az volt a kérdés, hogy régivágású, mérsékelt vagy progresszív politikus lesz-e a demokrata jelölt és az al-Dzsazíra szerint itt is bevetette magát az AIPAC. St Louisban a hivatalban lévő képviselő, Wesley Bell megakasztotta a Gáza-párti progresszív, Cori Bush menetelését. Hasonló a helyzet az erősen demokrata, észak-nyugati Washington államban (azaz nem a fővárosban), ahol a voksolás idején erdőtüzek lángoltak. Itt szintén a „mérsékel” demokraták harcolhatnak tovább a törvényhozási helyekért, mert sikerült visszaverniük a progresszíveket. Érdekesség, hogy az állam sajátos rendszert, úgynevezett „dzsungel-primaryt” használ: a két legtöbb voksot kapott aspiráns – függetlenül attól, melyik pártból érkezett – mérkőzhet meg a képviselői helyért novemberben.