Finnország új módszerrel kísérletezik növekvő számú időskorú lakosa ellátására: olyan közösségeket hoznak létre, ahol csak nyugdíjaskorú emberek – egyedülállók és párok – élnek és megosztják egymással a feladatokat. Az egyik ilyen közösség a Helsinkitől északnyugatra fekvő Kotisatama, ahol 30-an laknak együtt és élvezhetik két szauna, egy tetőterasz és egy konditerem előnyeit – írja helyszíni riportjában a Financial Times.
Ami érdekes: bár mindenki 60 feletti, nincs ápolószemélyzet. A lakók egymást segítve maradnak aktívak. „Ez nem idősek otthona”
– jegyzi meg egy 72 éves lakó.
„A férjem halála után nem akartam a gyerekeim terhére lenni. Láttam, hogy a saját anyám milyen magányos volt. Azt is tudom, hogy az állam egyszer majd képtelen lesz azokat a szolgáltatásokat nyújtani, amire az időseknek szükségük van. Saját magunk akarunk dönteni az életünk kérdéseiben” – magyarázta Leena Vahtera, hogy miért választotta a hasonló korúak lakóközösségét.
Finnország a világ egyik leggyorsabban öregedő társadalma, Japán és Dél-Korea után. 2000-ben az összlakosság másfél százaléka volt 85 évnél idősebb, most már 2,7 százaléka. A prognózis szerint 2070-re az arány már 9 százalék lesz.
Minez komoly dilemma a közkiadásait menedzselni próbáló északi országnak – a hárompárti koalíció például márciusban összeomlott, mert nem sikerült átvinni a parlamenten a radikális egészségügyi és önkormányzati reformot. Emellett, két évtizede csúszik a nyugdíjreform is.
A finnek másoknál merészebben próbálnak egyensúlyt találni a hosszútávú gazdasági növekedés és a demográfiai mutatók nyomán nyomás alá került szociális kiadások között.
Szakértők szerint az öregedő társadalom az, amely igazán nyomasztó hír az európai országoknak. Finnország a kontinens legjobb példája erre, mert
a 65 év felettiek 2070-re már a lakosság harmadát teszik majd ki, miközben az aktív dolgozók a lakosság felét, a gyerekek pedig egytizedét adják majd.
A finnek elkezdtek számolgatni és arra jutottak, hogy az úgynevezett „fenntarthatósági ráta”, az öregedő társadalom miatt növekvő állami kiadások és bevételek hosszútávú különbsége, a GDP 4 százalékát teszi ki. Ezt az ollót egy sor lépéssel próbálták csökkenteni a kormányok, így az elmúlt 18 év során két nyugdíj-reformmal is. Az egészségügy és a szociális ellátás reformja azonban nehezebbnek tűnik – azért is, mert ezek az önkormányzatok feladatai.
Különösen nehéz dolga van a kisebb önkormányzatoknak – és a kérdésre fókuszáló reform végül a több irányból érkező támadások kereszttüzében elbukott, mert a választásokra készülő parlament kifutott az időből. Politológusok ugyanakkor megjegyezték: a koalíciós kormányzás megnehezítette a tervek megvalósítását – pedig Finnország és Európa előtt ott lebeg Japán példája: ha nem sikerül időben irányt váltani, akkor jön a lassuló gazdasági növekedés, a munkanélküliség megugrása és ezzel párhuzamosan a nagyobb szociális kiadások. A finnek megoldási javaslata az, hogy a lehető legtovább próbálják otthon tartani az idősebb korú embereket és egyben az idősebb párokat.