Egy a napokban közzétett, a YouGov nevű intézet által végzett felmérés szerint augusztus végén a franciák mindössze 23 százaléka ítélte meg pozitívan Emmanuel Macron elnöki teljesítményét, ami négy százalékkal kevesebb az egy hónappal korábban mért adatokhoz képest.

A fentinél némiképp jobb képest fest a szintén néhány napja kijött Ifop-felmérés, mely szerint augusztus végén a választók 31 százaléka vélekedett pozitívan az államfő teljesítményéről. Ez utóbbi eredmény kapcsán azonban több elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy mandátumának azonos időszakában Francois Hollande előző elnök hajszálnyival ugyan, de jobban teljesített. Vagyis

jelenleg Emmanuel Macron a rendkívül erélytelennek tartott Hollande-ot is alulmúlja elfogadottság szempontból.

Az államfő támogatottságának visszaesését több tényező is magyarázza. Az egyik lényeges elemet az aggódó vezető politikusok közé tartozó Gerard Collomb belügyminiszter fogalmazta meg. Szerinte az ország jelenlegi vezetőiből, implicit módon tehát Macronból is, „talán hiányzik az alázat”. Tény, hogy az elmúlt hónapokban egyre gyakrabban lehetett olyan elemzéseket olvasni a francia sajtóban, melyek

arrogánsnak ítélik meg az államfő magatartását.

A franciák egyre inkább úgy érzik, hogy Emmanuel Macron lekezeli, sőt lenézi őket. Politikai érvek helyett az államfő és környezete folyamatosan megbélyegzi, olykor kifejezetten sértegeti az embereket. Aki nem ért egyet politikájával, azt magas lóról maradinak, populistának, múltba nézőnek vagy egyszerűen „ellenszegülő galloknak” bélyegzi.

A másik lényeges elem, ami talán az említett arroganciánál is fontosabb, Nicolas Hulot környezetvédelmi miniszter váratlan lemondása. Hulot a francia közvélemény szemében egy hiteles ember, a környezetvédelem ügye mellett évtizedek óta elkötelezett újságíró, tévés műsorgyártó és közíró. E hitelessége és az ebből fakadó népszerűsége miatt már Jacques Chirac, Nicolas Sarkozy és Francois Hollande korábbi államfők is próbálták rábeszélni, hogy legyen miniszter, de a felkéréseket rendre elutasította.

Emmanuel Macronnak sikerült „levadásznia” a hírességet, így lett tavaly Hulot környezetvédelmi miniszter. A „trófea” azonban továbbra is önálló embernek bizonyult, és amikor megértette, hogy valójában kirakatként, reklámarcként szolgál az államfői politikához, lemondott.

Hulot nyilatkozataiból az derült ki, hogy Macronnal valójában a „régi világ” folytatódik.

Amit Nicolas Hulot lényegében, talán akaratlanul is kimondott, és amit amúgy számos elemző és politikus hónapok óta hangoztat az az, hogy Macron politikája illúzió. Az újítás, a változtatás illúziója. Ezt vetik az államfő szemére egyre inkább a vállalkozók, a cégtulajdonosok is. Gyökeres változást ígért, ehelyett a régi módszerek folytatódnak.

Ebből a szemfényvesztésből ébrednek most a franciák, legalábbis a különböző politikai elemzők szerint. Nem véletlen, hogy több pártvezető arra biztatja a francia szavazókat, hogy a jövőre sorra kerülő uniós választásokat tekintsék a Macron politikája elleni népszavazásnak.