A márciusi felmérések előre figyelmeztettek, hogy a választók negyven százaléka a megyei önkormányzati választásokon elsősorban a kormány politikáját akarta büntetni, függetlenül attól, hogy mindenki tisztában volt azzal, hogy a Valls-kabinet az eredményektől függetlenül tovább folytathatja eddigi politikáját, ahogyan azt Francois Hollande államfő néhány nappal a második forduló előtt világossá is tette.

A büntetés tehát március 29-én bekövetkezett: a gyakorlatilag ötven százalékos részvétel mellett lezajlott voksolást követően az ellenzéki jobboldali koalíció a következő hat évben a 101 megyéből 66-ot irányíthat, miközben a baloldalnak 33 megye marad a korábbi 61-ből. Vagyis ez utóbbiak rég nem látott vereséget szenvedtek, olyan szimbolikus megyéket veszítve el, mint a Francois Hollande választási főhadiszállásának tekintett, közép-Franciaországi Correze, a Manuel Valls miniszterelnök választókörzetének számító, Párizs környéki Essonne, vagy a Marseille központú Bouches-du-Rhone, ez utóbbi 1953 óta, vagyis pontosan 62 éve állt baloldali irányítás alatt.

A hideg zuhanyt követően a szocialista párton belül máris felerősödött a kormány túlságosan liberálisnak tartott politikáját bírálók hangja. Martine Aubry volt pártfőtitkár, az észak-franciaországi Lille polgármestere például már vasárnap este úgy vélte, hogy a választók valójában a Valls-kabinet politikáját büntették, és ezt szerinte elemezni kell. Más szocialista politikusok azt hangoztatják, hogy sürgősen változtatni kell a kormány eddigi politikáján.

Amint arra az elemzők korábban rámutattak, a szocialisták liberális irányba történt elmozdulását nemcsak gazdaságpolitikájuk jelzi, hanem az is, hogy egyetlen választókörzetben sem indítottak munkás származású jelöltet. Ezen a területen a következő hónapokban tehát jelentős ideológiai csaták várhatók.

De nemcsak a bal, hanem a győztes jobboldalra is komoly munka vár, elemzők ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy a most vasárnap rájuk adott voksok jelentős része proteszt szavazat volt. Vagyis a franciák nem azért szavaztak rájuk, mert egyetértenének programjukkal, hanem mert nem bírják többé elviselni a kormányzásra képtelen, ugyanakkor rendkívül arrogáns, morálisan állandóan másokat leckéztető szocialistákat.

Ugyanezek az elemzők mindehhez hozzáteszik: a franciák számára legégetőbbnek számító kérdéseket illetően a jobboldal álláspontja meglehetősen homályos. Nem világos, hogy miként akarják csökkenteni az elképesztő munkanélküliséget, kezelni a lakosságot lassan identitásában fenyegető masszív bevándorlást vagy a hétköznapi életet megmérgező bűnözést.

Márpedig e kérdésekre a második erővé avanzsált szélsőjobbnak kifejezetten konkrét, racionális válaszai vannak, amelyek a mérsékelt jobboldalt is munkára kényszerítik. A Nemzeti Front érdekessége egyébként az, hogy nemcsak a jobb, de a baloldal számára is kihívást jelent, az északi megyékben ugyanis a szocialistáktól és a kommunistáktól szívta el a legtöbb választót, akik többnyire a munkások, illetve alacsonyan képzett franciák köréből kerülnek ki. Õk úgy érzik, hogy immár egyedül Marine le Pen-ék képesek megérteni problémáikat.