Az előző kancellár, a szociáldemokrata Gerhard Schröder 2002-ben történt újraválasztását jórészt annak köszönhette, hogy gumicsizmában és viharkabátban gyakran feltűnt az Elba mentén és személyes jelenlétével igyekezett lelket önteni a gátak erősítésén dolgozó önkéntesekbe és katonákba. Kihívója, a Bajorországban kormányzó kereszténypárt akkori vezetője, Edmund Stoiber viszont úgy vélte, nem illő az árvízből politikai tőkét kovácsolni - és az árhullám levonulása után súlyos vereséget szenvedett Gerhard Schröderrel szemben.

Mindebből alighanem sokat tanult Angela Merkel is, aki a szeptemberben esedékes választáson a szociáldemokrata Peer Steinbrückkel méri majd össze erejét. Merkel az ország északi felében tűnt fel rendszeresen a gátak mentén, Szászországban még attól sem riadt vissza, hogy néhány percre az ugyancsak kereszténypárti Stanislaw Tillich szászországi miniszterelnökkel a homokzsákok adogatásába bekapcsolódjék. Máshol meleg teával, kávéval lelkesítette a mentőalakulatokat. Az áradó Duna mentén a bajor tartományi
Kormányfő, Horst Seehofer tűnt fel rendszeresen a töltések erősítésén dolgozó helyi lakosság biztatására.

A politikusok megjelenéséről a média rendszeresen beszámolt, de azt sem titkolta el, hogy a megkérdezettek jó része pontosan tudta, a kancellár nem csupán személyes együttérzésből szakított bőségesen időt hivatalos tárgyalásai között az árvíz leküzdésében való legalább szimbolikus részvételre, hanem népszerűségének erősítésére is. Ez máris kitűnik a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokból.