A franciák nem kevesebb mint 82 százaléka azon a véleményen van, hogy politikusaik valójában saját személyes érdekeiket képviselik, 62 százalékuk szerint egyenesen korruptak, 74 százalékuk pedig annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az újságírók teljesen el vannak szakadva a valóságtól és nem beszélnek a franciákat valóban foglalkoztató problémákról. Ez utóbbi két megállapítás elég volt ahhoz, hogy a közvélemény-kutatás eredményeit elsőként közlő Le Monde című napilap megkongassa a vészharangot, arra figyelmeztetve, hogy a francia társadalom aggasztó módon idegessé vált.

Az idegességet a felmérés szerint az is fokozza, hogy immár minden második francia úgy érzi, országuk gazdasági, társadalmi és kulturális hanyatlása elkerülhetetlenné vált, és hatvan százalékra rúg azoknak az aránya, akik szerint a globalizáció valójában veszélyt jelent hazájukra nézve, illetve hogy azzal szemben erőteljesebben kell védekezni. E fenti érzésekből csaknem logikusan következik, hogy a megkérdezettek kétharmada nagyobb nemzeti önállóságot akar az Európai Unióval szemben, akár az uniós hatáskörök korlátozása árán is.

Egy másik érdekes eredmény azt mutatja, hogy az emberek 86 százaléka szerint túlságosan sok bírálat éri a tekintélyt - ez a vélemény jobb és baloldalon, fiatalok és idősek körében egyforma módon oszlik meg, az érem másik oldala pedig az, hogy a válaszadók 87 százaléka úgy véli, szükség van egy erőskezű vezetőre, aki rendet teremt az országban.

További, a Le Monde-ot szintén sokkoló szám: a megkérdezettek 70 százaléka szerint túl sok az idegen Franciaországban, ráadásul amikor a franciák idegenekről beszélnek, immár nem a külföldi munkavállalókra, hanem alapvetően a muzulmán vallásúakra gondolnak. E vallás tagjai egyébként a közvélemény szemében egyre inkább összemosódnak a szélsőséges iszlamistákkal, nem véletlen, hogy a megkérdezettek 74 százaléka azon a véleményen van, hogy az iszlám intoleráns és összeegyeztethetetlen a francia társadalom értékeivel.

Az egyebek mellett a nacionalizmus és a szélsőjobboldali mozgalmak kutatására szakosodott Michel Wincok történész a fenti eredmények kapcsán a Le Monde-nak nyilatkozva úgy vélte, minden adott egy masszív populizmus kialakulásához Franciaországban: jelen van a hagyományos "mindenki rohadt" érzése, az erőskezű vezető utáni vágy és megtörtént a bűnbak kijelölése is. A nagy kérdés most az, hogy ez az elemzőket is meglepő, rendkívül elmélyültté vált aggodalomból származó frusztráció miképpen fog a politikában lecsapódni.