A szúnyoggyérítés kérdése egyre fontosabb téma hazánkban, és nemcsak az apró rovarok bosszantó csípései, hanem a megjelenő új, potenciálisan súlyos betegségeket terjesztő fajok miatt is - írja közleményében a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat.

Az jelenlegi legelterjedtebb módszer a vegyszeres irtás, azonban az ennél használt szerek nem csak a szúnyogokat pusztítják el, hanem más, hasznos ízeltlábúakat is, mint például a méheket, jelentős ökológiai kárt okozva ezzel.

Éppen ezért fontos kutatások zajlanak az olyan szelektív biológiai ágensek kifejlesztésére, amelyek kizárólag a szúnyoglárvákat pusztítják el

- hangsúlyozza a kutatási hálózat, hozzátéve, hogy ezeket a módszereket ismerjük úgy, hogy biológiai szúnyoggyérítés.

A biológiai gyérítést viszont nehezíti, hogy ezeket a szereket egy jóval kisebb területre kell kijuttatni, és ezek az élőhelyek sokszor sűrű növényzettel borítottak, így komoly probléma, hogy az ide kiszórt szerek nem jutnak el a vízfelszínig, ahol a lárvák táplálkoznak, és ahol szükség lenne a hatásukra.

Megoldásként a hatóanyagot valamilyen apró szemcséhez, homokhoz vagy műanyaghoz is rögzíthetik, ám itt is vannak nehezítő tényezők. A sokszor használt homokszemcsék, bár természetes anyagok, éles széleik károsíthatják a növényeket, ráadásul túl gyorsan süllyednek le az aljzatra, így az irtószer nem tud elég ideig dolgozni a felszínen. A műanyag hordozók ugyan kiküszöbölik ezt a problémát, de károsítják a környezetet. Alkalmazhatók még speciális fehérjékből készült jégpelletek is, azonban ezek gyors olvadása korlátozza a használatukat, különösen a meleg klímájú területeken, ahol rengeteg a szúnyog.

Kótai László vezetésével a kutatást irányító HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont, együttműködésben az ELTE TTK Kémiai és a Fizikai és Csillagászati Intézet, valamint a Bay Zoltán Kutatóintézet kutatóival most egy új, környezetbarát és egyben hatékony hordozó granulátum kifejlesztésén dolgoznak - áll a közleményben.

A módszer kombinálja a gipsz, a cement és a karboximetil-cellulóz (ismertebb nevén tapétaragasztó) tulajdonságait, aminek eredményeként a szúnyogirtó szert egy lyukacsos adszorbensre lehet felvinni.

A víz felszínére szórt szemcsés készítmény részecskéiből aztán addig oldódik ki a szúnyoglárvákra ártalmas méreg, amíg azok lebegni képesek, ezután vízzel telítődve, természetes anyagként süllyednek az aljzatra. A méreganyag pedig feladatát elvégezve ez idő alatt el is bomlik.

A kutatók úgy vélik, ez az új módszer komoly jelentőséggel bír Magyarország természetes vizeinek, így a turisztikailag kiemelten fontos Balatonnak, Velencei-tónak és a Fertő-tónak a megóvása érdekében.