Az ősmadár, amely a Vegavis iaai nevet kapta, abból a földtörténeti korszakból származik, amikor Észak-Amerikában még a Tyrannosaurus rexek éltek. Az Antarktisz 68 millió évvel ezelőtt nem úgy nézett ki mint ma, valójában erdő borította. A hőmérséklet hűvös volt és a maradvány, amit találtak a partközelben úszkálhatott. Christopher Torres, a kaliforniai Csendes-óceáni Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője kiemelte, hogy a 2011-ben felfedezett koponya a vízimadarak jellegzetességeit mutatja.

Agyának alakja, hosszú, hegyes csőre is vízimadárra utal, állkapcsának erős izmai viszont inkább a mai búvármadarakéhoz hasonlóak. A tanulmány arra utal, hogy a modern madarak ősei a kréta korszak késői szakasza előtt is éltek már, tehát túlélhették a növény és állatfajok 66 millió évvel ezelőtti tömeges kihalását.

"Kevés madár okoz annyi vitát a paleontológusok között, mint a Vegavis" - magyarázta Christopher Torres, hozzáfűzve, hogy a fosszília vizsgálata segíthet eldönteni ezeket a vitákat, legfőképpen azt, hogy hova sorolják be a Vegavis iaait. "Bár a bizonyítékok arra utalnak, hogy felfedezett őslény a modern madarakkal áll kapcsolatban, még mindig nem világos, hogy valóban a modern kacsák és libák rokona-e" - mondta el Torres. A biztos besoroláshoz további fosszilis maradványok felfedezése vezethet.

Korábbi kutatások megkérdőjelezték, hogy a Vegavis iaai hol helyezhető el az evolúciós fejlődésben, mivel az ilyen modern madarak maradványai rendkívül ritkák a krétakor végén történt tömeges kihalás előtti korszakból.

Patrick O'Connor, a tanulmány társszerzője az Ohiói Egyetemről azt emelte ki, hogy a fosszília segíthet megérteni a modern madarak evolúciójának legkorábbi szakaszait: "például Madagaszkáron és Argentínában találtak a késő kréta korból fosszilis madármaradványokat, de ezek bizarr, mára kihalt, fogakkal és hosszú csontos farokkal rendelkező, a modern madarakkal csak távoli rokonságban álló fajokhoz tartoztak.