Újabb növényevő dinoszauruszok csontvázára bukkant az ELTE Őslénytani Tanszék munkatársai által vezetett nemzetközi kutatócsoport Erdélyben, a Hátszegi-medencében.

A magyar egyetem kutatói 2019 óta folytatnak ásatásokat a Hunyad megyében található Valiora település közelében. Feltárt leletegyüttesük számos, a kréta időszak legvégén élt gerinces állattól származó csontot tartalmaz, amelyek tudományos feldolgozása jelenleg is zajlik. A feltárt dinoszaurusz-maradványok jelentős része egy viszonylag kis méretű, többnyire két lábon járó növényevő fajtól származik, amely a Rhabdodontidae családba tartozik.

A Hátszegi-medence már több mint egy évszázada ismert a késő kréta időszakból származó törpe méretű dinoszauruszok maradványait tartalmazó kőzetrétegeiről. Az innen származó első dinoszaurusz-maradványokat még báró Nopcsa Ferenc tanulmányozta az 1900-as évek elején.

A valiorai völgyben újonnan indult ásatások nemcsak új leletanyagok felfedezését eredményezték, hanem a medence geológiai felépítésének és a dinoszauruszok egykori élőhelyeinek megismeréséhez is hozzájárultak – közölte honlapján az ELTE Természettudományi Kara.

Az eddigi kutatómunkák legnagyobb eredményét érték el

Magyar János az InfoRádióban elmondta: az elmúlt években krokodilok, teknősök és különböző repülő hüllők maradványaira bukkantak a Hátszegi-medencében, de a kutatások középpontjába leginkább dinoszauruszok csontvázai kerültek. Az ELTE Őslénytani Tanszék doktorandusza hozzátette: az évek során számos kutatócsoport jelent meg a helyszínen, és többféle dinoszaurusz család maradványait gyűjtötték össze, az ELTE munkatársai pedig a Rhabdodontidae családot választották ki.

A biológus tájékoztatása szerint a különböző lelőhelyekről előkerült Rhabdodontidae dinoszaurusz-maradványok hiányosak, többnyire szórványleletek, azonban

most összetartozó csontvázakat tártak fel, amelyek „teljesebb képet adnak az adott élőlény testfelépítéséről”.

Magyar János kiemelte, hogy a leletegyüttesnek köszönhetően jelentősen bővülhet a dinoszauruszokkal kapcsolatos tudásanyagunk. Felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a a Hátszegi-medencében, hanem számos más európai országban is vannak hasonló lelőhelyek, rengeteg szórványleletet mutattak már be a nyilvánosságnak. Ugyanakkor a környezeti hatások és különböző geológiai folyamatok miatt sok „szétmosott csontváz” elveszett az évmilliók során.

Tudatosan választották ki a helyszínt

A szakértő szerint azért szükséges minél több ásatást végezni, és azért kedvező a kutatások szempontjából, ha minél több leletanyag kerül elő, mert így nagyobb a valószínűsége annak, hogy olyan elemeket fedeznek fel, amelyeket a korábbi gyűjtések, feltárások során még nem találtak meg.

A kutató hangsúlyozta: a megtalált csontelemeken lehetnek olyan jegyek, tulajdonságok, amelyek „határozó bélyegeknek” tekinthetők. Ezek azért nagyon fontosak, mert

segítségükkel össze lehet hasonlítani az egyes állatcsaládokat vagy meg lehet állapítani, hogy az adott csoport melyik másiknak lehet a rokona.

A Hátszegi-medencében már több mint száz éve zajlanak a feltárások és az ásatások. Magyar János közölte: az Erdélyi-medencében rengeteg helyen lehet találni késő krétakori kőzetrétegeket, ezért ennyire népszerű ez a helyszín a kutatók körében. A biológus ugyanakkor megjegyezte, hogy több évtizedig leálltak a kutatómunkák és csak az 1970-es években tértek vissza ezekre a területekre a kutatócsoportok.

Nem dőlnek hátra, új célokat tűztek ki

Az ELTE Őslénytani Tanszék munkatársai a Hátszegi-medencén belül a Valiora településtől nyugatra található területen kezdték el munkájukat, és száz évvel ezelőtti geológiai térképek alapján láttak neki az ásatásoknak. A térképeken jelzetteknek megfelelően próbálták megtalálni az egyes lelőhelyeket, melyeket végül 2019-ben sikerült azonosítaniuk. Azóta évente gyűjtenek be dinoszaurusz-maradványokat, valamint más élőlények csontvázait is.

Magyar János kifejtette: a Valiora környéki területen nedvesebb a környezet a Hátszegi-medence keleti részeihez képest, továbbá nyugaton idősebb kőzetrétegek találhatók meg, így

a medence nyugati felén feltárt maradványok sok esetben eltérnek a más területeken előkerülő csontoktól.

A most nyilvánosságra hozott eredmények mérföldkőnek számítanak, de természetesen nem fejezik be az ásatásokat. Az ELTE Őslénytani Tanszék doktorandusza közölte: a kutatómunka vezetője, Botfalvai Gábor azt a célt jelölte ki, hogy geológiai, rendszertani és paleoökológiai szempontból is térképezzék fel a Valiora környéki lelőhelyeket, vagyis a kutatók a kövületekből és maradványokból gyűjtött információk révén azonosítani szeretnék az egyes ősi élőlények és környezetük múltbeli összefüggéseit, kapcsolatait.